Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 8. szám - VALÓ VILÁG - Henkey Gyula: Ilyenek vagyunk (Adatok magyarországi népességek társadalmi néprajzához)
idősebbek részéről. Vizsgálataim során a palócok túlnyomó többsége — elsősorban a nők — nemcsak udvariasan, hanem türelmesen is viselkedtek. Bárnán egyik alkalommal 25 őslakost kísértek be segítőim a vizsgálati helyiségbe, egy 30 év körüli asszony maradt utoljára, aki két és él fórát várt minden megjegyzés nélkül, csak suttogva beszélt a többiekkel, hogy munkámban ne zavarjon. Ezzel szemben az ingázók többségére — mint általában az általam vizsgált egész területen —, elsősorban a férfiakra, a türelmetlenség volt a jellemző, ami különösen szembetűnő volt a kiemelkedően udvarias és barátságos palócok között. Érdekes lenne összefüggéseket találni az egyes embertípusok és a magatartásbeli különbségek között, de ezen problémák csak teljes bonyolultságukban, a társadalmi, gazdasági helyzet és az egyes néprajzi egységek hagyományait egyaránt figyelembe véve vizsgálhatók. Azt azonban módom volt tapasztalni, hogy hasonlóan, mint a többi népességeknél, a turanidok és a pamíriak kissé nagyobb arányban érdeklődtek a vizsgálat célja, az előző eredmények iránt és kérték előjegyzésüket a falujukat érintő kiadvány vásárlása céljából, mint a vizsgáltak átlaga. Valószínűnek látszik azonban, hogy a palócokra, a Kalocsa környékiekre, a kunokra és a jászokra jellemző magatartásnak elsősorban nem embertani, hanem társadalmi és történelmi okai vannak. Ugyanis bár a típusok összetétele szempontjából a Kalocsa környékiek közelebb állnak a kunokhoz, öntudatosan barátságos közvetlenségük szinte teljesen megegyező a palócokkal és eléggé eltér a rátartinak tartott és az idegenekkel szemben általában bizalmatlan kunoktól. A kunoknál és részben a jászoknál is bizonyára a több évszázados kurtanemesi, redemptusi, szabad paraszti származás járult hozzá döntően az öntudat és a „nékem nem parancsol senki” szavakkal népdalban is kifejezésre jutó magabiztosság kialakulásához, ezzel szemben a palócok nagy többsége jobbágyként élt, meglepő módon viszont a kurtanemesi származású palócok (pl. Mikó- falva, Egerbocs, Domaháza) szívélyessége és közvetlensége semmiben nem tér el a többi palócoktól, bár a köznemesi származás tudata még él köztük. A palócok magatartását elsősorban az embertársaival szemben megnyilvánuló szeretet és segítőkészség határozza meg, a nagycsaládi, rokoni kapcsolatokat a kisebb, közlekedésből kieső falvak népe fokozottabban őrzi, a hagyományok ápolásában az asszonyok járnak az élen. Munka közben általában énekelnek, a mai napig szinte érintetlenül tovább él a palóc népművészet, a kollektív szórakozás, kikapcsolódás és szereplés vágya, valamint a népi táncok iránti érdeklődés. Nem véletlen, hogy a két világháború között a gyöngyös- bokrétás tánccsoportoknak, az utóbbi években pedig a „röpülj páva” énekkaroknak országos szinten is kiemelkedő szerepük volt és van a magyar népi kultúra fenntartásában és népszerűsítésében. Jelenleg a palóc népi kultúra újjászületéséről és fénykoráról beszélhetünk, amiben a nők járnak az élen. Míg általában az alföldi, zömében református őslakosságra a kb. 150 év óta a külsőségektől, így a népművészettől való tartózkodás volt a jellemző, amiben a néprajzi kutatók szerint a kálvinizmus puritán felfogásának jelentős szerepe volt, mely a művészetet is haszontalan cifraságnak, uraknak való időtöltésnek tekintette, de bizonyára hátrányosan befolyásolta az alföldi népművészet fejlődését a török megszállás alatti létbizonytalanság, mikor a fennmaradásért való állandó küzdelem kötötte le az emberek szinte minden idejét és figyelmét. Érdekes volt Veres Péter egyik könyvében olvasni, hogy egy ideig ő is az alföldi puritán álláspontot képviselte a népművészettel szemben is, akkor ébredt rá annak kifejezetten pozitív voltára, amikor együtt dolgozott matyó summásokkal és azok munka utáni táncai, énekei során tapasztalta, a kollektív kikapcsolódás által a matyók nem hogy elfáradtak volna, valósággal felfrissültek, új „erőre kaptak”. . . A palóc lelkületnek a hagyományőrzéshez és a népművészethez való ragaszkodásán kívül egyik legfontosabb része a vendégszeretet, az adakozás és mások segítése. A vendégszeretet, önzetlen barátság és ajándékozás több, a palócokra jellemző vonását módom volt a bulgáriai 56
