Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Vajda Mária: Szerelmi élet Balmazújvároson (I. „Szántottam gyöpöt...”)

hetőség szűrőjén”. Kálmán/ Lajos, Borbély Mihály meséihez írt bevezetőjében említi, hogy „ ... több olyan mese került a felszínre, melyet sikamlósságánál vagy drasztikus- ságánál fogva semmiképpen sem lehetett leírni”. Még a nem sikamlós és nem drasztikus mesékbe is kerültek be problematikus részletek vagy kifejezések, ezeket Kálmány gondosan kigyomlálta, és a saját szövegével pótolta, annak ellenére, hogy Kálmány L. már élesen elítélt mindenféle tartalmi változtatást. A könyv jegyzeteiben a megoldásra egy angyalian naiv javaslatot tett: „Azt hiszem, ez a legjobb mód (Borbély Mihály) sikamlós meséinek közlésére nézve, ha az ily helyeket a jegyzetben közöljük hűen; a jegyzeteket úgyis csak az olvassa végig, aki a mesével nemcsak kedvtelésből foglalkozik.” Bármennyire is átlépte Kálmány L. a foglalkozásából eredő korlátokat (katolikus pap volt), mégsem tehette azt teljes mértékben. A saját mércéje szerint összegyűjtött anyagot a kor közvéleménye és a tudomány akkori normái szerint eufemisztikus módszerrel elfogadhatóvá szűrte. Mégis a szegedi népköltés nagyszerű papgyűjtőjét a legsúlyosabb egyházi fenyítékek sújtották azért, mert azon lucskosan és pőrén leírta, s ki is adta, amit a nép szájáról ellesett. Nyomatékkai jegyzem meg, hogy Kálmány L. módszere és sorsa nem egyedülálló a magyar néprajz történetében. S ez nemcsak a korábbi időre érvényes, hanem a közelmúltra, napjainkra is. 1969-ben jelent meg Vöő Gabriella kolozsvári kutató válogatása „Többet ésszel, mint erővel” címen. Ebben volt néhány erotikus történet is. Ezek miatt súlyos támadás érte, amelynek legfőbb érve az volt, hogy „obszcén” dolgokat tesz közzé. Féja Géza azonban így ír róla: „egészséges ösztön megnyilatkozása... nyílt emberi beszéd...” Majd hozzáteszi: ,, . .. mai írók a test dolgairól sokkal nyíltabban szólnak.”

Ami a módot illeti, ahogyan a szexuális kérdésekről beszélnünk kell, már Engels mondott erről valami megszívlelendőt, követni valót: „Legfőbb ideje már, hogy legalább a német munkások megszokják, hogy dolgokról, amelyeket naponként vagy éjenként ők is gyakorolnak, természetes, nélkülözhetetlen és igen kellemetes dolgokról .. . elfogódottság nélkül beszéljenek.”

Azonban ma sem tudunk elfogulatlanul beszélni a test dolgairól, nemcsak a szexualitásról. Nagyon nehéz a szexualitással szemben tanúsított általános negatív magatartást, közvéleményt, hozzáállási módot megváltoztatni. Ebben természetesen nagy szerepe volt különösen a keresztény egyházak által megkövetelt szexuális korlátozásoknak (hiszen a nemi vágy, a keresztény vallás hatása alatt álló területeken szinte „bűnnek” számított, ugyanakkor az ókori keleti vallásokba természetes módon épült be), a társadalmi közvélemény kialakította „tabunak”, a közösség ítéletével védett hagyományos erkölcsnek, s a fentebb már említett tudományos szemléletnek is.

A szexualitás tehát évszázadokon keresztül tabu volt. Nem maga a tevékenység, hanem annak a társadalom vagy szűkebb közösség által elfogadott erkölcsi normáit megkerülő gyakorlása, a szexualitás tudomásul vétele. Ha a vágyakat és érzéseket az emberek nem vállalhatták nyíltan, hát megpróbálták a külszínre vigyázva, titokban tartani. A szexualitás — akármennyire korlátok közé szorították — mindig is átszőtte az életet. Az emberek életszeretettől, vágyaktól átfűtött szerelmi,szexuális gyakorlata, s az álszent, képmutató etika közt fennálló nagy ellentmondás az oka annak a kettősségnek, úgy is mondhatnánk megkettőzött világnak, melyet a paraszti szerelmi élet vizsgálata során tapasztalhatunk. Ha a szerelmi népköltészetet hozzuk fel példaként: ott is igaz, hogy a sejtelemszerűen finom és vallásosan áhítatos szerelmi költészet mellett kezdettől fogva ott van a másik véglet, a nem ritkán „obszcén” szerelmi népköltészet.

A magyar népköltészet nagy értékei közé tartozik a szürrealizmus, s a jelképek sokasága, melyek között számtalan szexuális vonatkozású szimbólumot találunk. Az egyik ilyen, eredeti jelentéstartalmában már elhalványult népdalunk:

60