Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Vajda Mária: Szerelmi élet Balmazújvároson (I. „Szántottam gyöpöt...”)
Szántottam gyöpöt, vetettem gyöngyöt, hajtottam ágát, szedtem virágát. Már Lükő Gábor: „A magyar lélek formái” című munkájában kimutatta, hogy a szántás—vetés a népdalokban szexuálerotikai szimbólum, egyet jelent a nemzéssel. A töretlen föld, érintetlen, szűz leányt jelent. „Szánt, de nem vet” — mondja egyik szólásunk a gyermektelen férfire, vagy „Egy földet szántanak” — mondja egy másik szólásunk azokra a legényekre, akiknek ugyanaz a lány a szeretőjük. A női szeméremtest „fedőneve” a vizet, tejet, nedvet tartalmazó edény: findzsa, csupor, köcsög. Pl. „az anyja köcsöge”. Nyírmártonfalván még ma is gyakran odakiáltják a kocsisnak, ha nőket visz — „de sok findzsát felraktál a szekérre!” — Az egyik tréfás balmazújvárosi mesében így fejezi ki az anya, hogy lánya elveszítette a szüzességét: „olyan csuprot tört el, amit nem lehet megcsinálni.” De a folyó is gyakran előforduló szexuális szimbólum, s így konkrétan a Tisza is: Márványkőből, márványkőből van a Tisza feneke, Gyönge vagy még, gyönge vagy még, babám a szerelemre, Gyöngeséged nem annyira sajnálom, Szép vagy babám, jó vagy babám, nehéz tőled elválnom. Milyen megkapó gyengéd jelképpel fejezi ki a népdal a szüzességet: márványkőből, vagyis az egyik legértékesebb dologból van a Tisza feneke. S milyen tisztességes, nem „rámenős” a legény, aki a szüzességnél is nagyobb értéknek tartja babájában a szépségét és jóságát, ezért nehéz tőle megválni. Az ősi pentaton dallmú, halászdalként ismert — Hej, halászok, halászok, Merre mén a hajótok, Török-Kanizsa felé Viszi a víz lefelé.-első versszaka után még valóban egyszerű foglalkozást jelentő ének. De a második versszakától kezdve már nyilvánvalóvá válnak szexuális vonatkozású jelképei: Hej, halászok, halászok, Mit fogott a hálótok, Nem fogott az egyebet, Vörös szárnyú keszeget A vörös szárnyú keszeg, s általában a hal, népdalainkban a női szeméremtest jelképe. Sárközi gyűjtésem során tapasztaltam ennek a jelképnek napjainkig való továbbélését egy általánosan használt szólás formájában: „Aki (férfire mondják) egyszer megkóstolta a bátai keszeget, vágyik annak szíve rá.” Adatközlőim kétséget kizárólag megmagya- tázták, hogy nem valóságos sült halat kell ezalatt érteni. S hogy mennyire nem, bizonyítja a „halászdal” harmadik versszaka is: Hát a keszeg mit eszik, Ha a bárkába teszik, 61
