Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 7. szám - MŰHELY - Varga Suplic Sándor: Negyedmúltunk kontúrjai - filmen
ideje még nyújtható, de a menekülés helyett inkább az aprófalvak népességmegtartó kulturált élettereit szükséges biztosítani. A cikkben említett sok-sok hátrányos helyzet mérséklésének útján a Hogyan tegyük kérdése válik égetővé. Szubjektum és tárgyszerűség Ha valaki a tizedik emeletről kiugrik, nem érheti meglepetés. A dolog egyértelmű. Más a helyzet, ha az ember autó elé lép. A vezető ügyessége, a kocsi műszaki állapota, az úttest tapadása és a többi közlekedésben részt vevő személy és tárgy dönti el az ember sorsát. A szituáció már többesélyes. Mint ahogy számtalan variáció akad egy sakkpartiban, de ott a menők a sakk-kultúra korábbi eredményeire vetítik a lépési lehetőségeket. Aki újít, győz. Ezekben az esetekben a tárgyszerű megítélés egyre bonyolultabbá válik ugyan, de eredménye azonnal mérhető. Más a helyzet akkor, ha egy történelmi szituációt ítélünk meg. Ahány ítélő, annyi eredmény. Nem a múltra vonatkozóan gond ez, hanem a jövőre nézve. Hiszen az emberek ezzel a tárgyszerűden mindennapi tudatukkal csinálják a történelmet. Nem tudják, de teszik. Ördögi kör: viszont ezzel a sokféleképpen jövőreorientált tudattal muszáj cselekednünk. Egy többrétegű tárgyszerűséggel megverve. Gazdag Bankett-je jól reprezentálja ezt a sokhéjú valóságot. Egy 35 évvel ezelőtti esemény főszereplőitől nem tudjuk meg, mi történt. A történelemfelidéző vitából nem derül ki, milyen volt a Rábai féle diktatura-direktórium-köztársaság Vésztőn. Nem a 12 dühös ember szituációját látjuk, egy ember tettének egyértelmű megítélése helyett csak változataink lehetnek a tárgyszerűségre. A variációk: 1. kommunista főispán — Rábai horthysta besúgó volt, fittyet hányt a felsőbb utasí- sokra és a helyi koalíciós pártokra, miatta a megyei választásokon húsz százalék szavazatot vesztettünk, a városi munkások éheztek, de ő nem teljesítette a beszolgáltatási kötelezettséget, saját népszerűségét növelve a javakat kiosztotta az emberek között, határőrséget tartott, halálos ítéleteket hozott, le kellett tartóztatnom. 2. Rábai öccse — a bátyám tizenkilencben vöröskatona volt, a háború előtt jött haza külföldről, az embereknek nem volt vetőmagjuk, ruhájuk, kiosztotta nekik a készleteket, fenntartotta a rendet, a bűnösöket lefogta, az egész dolgot a Kisgazda Párt újságja fújta fel köztársasággá, az emberek szerették, de nem mentek el kiszabadítani. 3. községi jegyző — a policájkommandant tudta nélkül semmit sem tehetett, dühös ember volt, összetépte a fentről jövő papírokat, hiába tárgyaltak vele, nem adott ki semmit, a halálos ítéleteket nem hajtatta végre, elvitték. 4. Juliska adta át a seprűt Rajknak, hogy űzze ki a reakciót a koalícióból, négy év múlva Rajk imperialista ügynök volt, ötvenhatban meg rehabilitálták. A megítélések summája szerint Rábai 1. ellenség volt, kárt okozott, 2. az emberekért tett mindent, 3. belső igazságérzete vitte. Ebből is látszik, hogy a horthysta rendszer megdöntése és az új társadalom építése közötti cseppfolyós helyzetben jobban kidomborodik az adott körülményeket a régi tapasztalatokkal egybevető hozzáállás sokszínűsége. Egy volt vöröskatonának természetes reagálása a direktórium szervezése, szükséghelyzetben minden fontosat szét kell osztani, a korábbi bűnösök felelősségre vonása normális dolog. De a XX. század közepén Jalta ismerete nélkül is anakronisztikus a falu- nyi köztársaságok szervezésére törekvés. Mint ahogy ma a reakció kisöprűzése nevetséges követelés lenne. De ez csak néhány ítélet a tárgyszerűséghez közelférkőzés rögös útján. Régi patentok, kövesedő előítéletek ma is nehezítik a kor ütőerének kitapintását. Csak egy példát: a korábban említett csöves lét és környezete szűk keresztmetszetű 56
