Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 7. szám - Sükösd Mihály: Halottak napja: feltámadás (regényrészlet, I. rész)
Nem tudom, mit jelent rossz lányokhoz járni, nem tudom, kik a rosszlányok, nem tudom milyenek a lányok, tizennégy éves vagyok. Kerülgetem a sírokat, gyalog a sírsorok lakótömbjei között, utálok itt lenni. Iszonyodom a maguktól növő és a telepített virágok szagától, iszonyodom a (túldohány- zott hörgőimnek enyhet adó) növényillattól, a sírhantok tövében sarlóval, kiskapával tevékenykedő, a közönyös lentiek emlékét öntözőkannával ápoló embertársaimtól, utálom mai kötelességemet. Nem találom anyám sírját, legutoljára, három (négy, öt?) éve is eltévedtem, most is eltévedek. Kivételesen meleg az ősz a mostani halottak napján, enyhén izzadok, kitüntetett nap áll előttem, reggel kitüntetett napomhoz méltón öltöztem: sötét öltöny, fehér ing, ferdén csíkos nyakkendő. Kevés életemben a kitüntetett nap, évente háromszor, ha sötét öltönybe, fehér ingbe, csíkos nyakkendőbe öltözöm, évente hatszor (legfeljebb), ha televíziós szerepléseimet is beszámítom. Izzad a hátam az eszelős novemberi melegben, anyám sírja felé araszolok. Egyszer esett úgy, hogy rányitok anyámra és apámra, amikor szeretkeznek. Mikor lehetett? Hány éves lehettem? Nem tudom, nem emlékszem pontosan, de már a háború után, az újjáépült pesti lakásunkban kellett történjen. A nagyszoba. A kékarannyal kárpitozott kettős ágy. Azon a napon igen korán történhetett, legfeljebb este fél tízkor. Ilyenkor nem szoktak még ágyba térni, ezért is tévedhetek a nagyszobába. Anyám apámon fekszik, ajkát, fülét harapdálja. Életemben először látok ilyet. Nem nyújtanak szép látványt. Anyámnak csak a hátsófele meg a vállritmusa látszik, apámból ennyi sem. Anyámnak tarkójáig ér a félig-meddig magára, magukra csavart pehelypaplan. Gyorsan eloltom a villanyt, kihátrálok a szobából. Később soha senki nem említi az esetet családunkban. Azt hiszem, anyám nem él boldog házaséletet apámmal. Nem él apámmal testi szerelemben. Nem az egyszer (véletlenül) látott együttlétük emlékképeiből gondolom. Abból, hogy soha egyetlen, a testi szerelmet idéző hang vagy moccanás nem szűrődik át gyermekkorom szobafalain. Soha és sehol egy elszórt ruhadarab, egy boldogan összevillanó mosoly, egy önfeledt kar apám derekán, egy sóvár tenyér anyám fenekén. Anyám sírja felé gyalogolva, az őszi temetőben, úgy emlékszem, a jelenlétemben sosem csókolják szájon egymást, s talán nem alaptalanul kétlem, a jelenlétemen túl vajon sokszor megteszik-e. Apám persze nem anyámmal kezdi. Úgy gondolom, bizonyítékok nélkül is biztosra hiszem, hogy apám már Marosvásárhelyen, a Bethlen Gábor kollégiumból is kuplerájba jár, a kollégiumi szokáshoz igazodva. A marosvásárhelyi kupleráj az akkori városszerkezet peremén terül el, a Szittyós nevű patak partján. Földszintes, romladozó kőház homlokán világít a vöröslámpa, egy féllábú portás, egy száraz ajkú, középkorú asszony a ház bérlője (alkoholista, öngyilkos marosvásárhelyi állomásfőnök gyermektelen özvegye), öt szobácskábán öt örömlány, akad köztük a háztól elszökött székely pesztonka, félzsidó árva, gyengeelméjű szász gazdalány, örökérvényű cigányribanc. Itt ismeri meg, velük ismeri meg apám a testi szerelmet, így folytatja, ilyenekkel folytatja egyetemista korában Szegeden. Nem sokszor: apám szegény. Hetente egyszer, talán. Inkább két hetente egyszer, talán. Kuplerájt látogatni Marosvásárhelyt is, Szegeden is költséges kirándulás és apám tanulmányai során mindig szegény, apámnak sosincs pénze, apám egyetemista korában, Szegeden részint abból él, amit apai nagyapám juttat át számára az újkeletű magyar-román határon, részint abból, hogy buta gimnazistákat tanít latinra. Úgy képzelem, apám ekkor, a kuplerájokban szokik rá az igen gyors testi szerelemre: a kurváknak, köztudott, szigorúan megszabott az egy főre jutó idejük és energiájuk. Aztán, később, amikor apám, a fiatal orvosfőhadnagy ezredével a nyugatmagyarországi kisvárosban állomásozik, apám úgy gondolja: rangjához sem méltó már, sok pénzbe is kerül a helyi kuplerájt látogatni, takarékoskodjunk a pénzzel, pótoljuk érzelmekkel 25
