Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 7. szám - Sükösd Mihály: Halottak napja: feltámadás (regényrészlet, I. rész)

az anyagiakat. Apám tehát, mielőtt bemutatják anyámnak, egy módos, takaros özvegy­asszonyt látogat a nyugatmagyarországi kisvárosban, nála három évvel idősebbet. Hetenként kétszer teszi tiszteletét, késő délután érkezik, házi velőrózsát eszik, vörösbort iszik, megfürdik. Sosem marad ott éjszakára, apám ismeri és betartja a had­sereg szolgálati szabályzatát. Apám testi szerelmet gyakorol, hamar kielégül, a falnak fordulva alszik egy félórácskát, felébred, megmosdik, felöltözik, kezet csókol, távozik, a laktanyába érkezik, a laktanyában alszik. Apám nem tudja, mi a szerelem. Anyám nyitott szemmel a mennyezetet fürkészi. Apám hangtalanul alszik mellette, fülig betakaródzva, a falnak fordulva. Anyám már nem fiatal. Két gyermek anyja. Eltöpreng: ez lenne az? Amiről leánykora regényeiben olvasott? Amit Beatrice ma­gyar királyné meg Scarlett O’Hara meg Desseő-Deutsch Alice baronessz érzett, akkor? Anyám nem biztos benne, hogy ez lenne az. Éveken át figyelem anyámat, éveken át figyelem anyám megrögzült szokásait: ha telefonál, ha levelet vagy könyvet olvas, ha bármi olyat csinál, ami nem foglalja le mindkét kezét: anyám a szabadon maradt ke­zével telt és tetszetős keblét simogatja öntudatlanul. Anyám hideg szerelemben kellett éljen apámmal. Megérkezem anyám sírjához. Gyönyörködöm anyám sírjában. Öcsém rendben tartja anyám sírját, helyettem is dolgozik, kapával, virágnyíró ollóval, locsolókannával, olykor (ritkán, mint most) szégyenkezem, hogy mindent ő csinál. A fehérmárvány, aranybetűkkel ékes sírkő vakít a késő őszi napfényben, öcsém tavasztól őszig minden hétvégén mosóporos vízzel tisztítja, ősztől tavaszig műanyag huzattal védi a fagytól. A ritkán olvasott aranybetűk anyám fehérmárvány sírkövén. A gondosan nyírt pázsit anyám sírja körül. Két évszám. Született. Meghalt. Ennyi volt anyám? Ki volt, mi volt anyám? Nagyon keveset valósít meg magából, a két fián kívül. Sokkal több lehetne, ha nem­csak a két fiát forgatja a fejében, szüntelenül. Anyám okos. Azt hiszem, anyám tehetséges. Ha anyám sorsa másként alakul, ha anyám nem ott és nem akkor születik, ahol és amikor, akkor anyám ma díszoklevéllel és kiemelt nyugdíjjal méltányolt kerületi párttitkár, vagy a Magyar Nők Országos Szövetségének aktív funkcionáriusa, vagy továbbra is tevékeny főkönyvelő valamilyen nagyvállalatnál. Anyám okos, anyám tanítónőképzőbe jár, tanítónői oklevelet szerez, még mindig kihívó ez a magyar XX. század második évtizedében. Anyám sosem hasz­nálja tanítónői oklevelét, két fia nevelésében valósítja meg elvetélt pedagógusi képes­ségeit. Most, sírjánál állva, szerénytelenül úgy gondolom, anyám eredményesen való­sítja meg nevelői tehetségét. A sírjánál állok. Valamit igazítok az öcsém által gondozott virágmezőn. Futólag ellenőrzőm az öcsém ollójával, sarlójával rövidre nyírt pázsitot anyám sírja körül. Rossz a lekiismeretem, kétségtelen. Mint mindig, amikor (ritkán) a temetőbe, a rám visszanéző sírokhoz merészkedem. Anyám, ha úgy alakul, kiváló titkárnő, egy vezér- igazgató vagy miniszterhelyettes jobbkeze. Szigorú funkcionárius. Kerületi tanfelügye­lő. Még diakonisszának is elképzelem anyámat, református apácának, elszáradt, megbe­csült öreglánynak, reménytelen betegeket gyógyít, kopaszranyírt árvagyerekeket okít az istenhitre, istenfélelemre. Anyám háziasszony halála napjáig, halála percéig. Urának felesége, két fiának anyja, felnevelője. Három férfi rabtartója és rabszolgája. Csak a családjának él, a tágas külvi­lágból senki nem érdekli urán és két fián kívül, semmi nem érdekli, csakis az, ami a külvilágból urára és két fiára vonatkozik. Anyám takarékos, az ura fizetését fillérre beosztó háziasszony. Mi az étlapja például 1950 és 1953 között? Burgonyás ételek: krumplileves, krumplipaprikás, krumplipüré, krumplifánk. Igen sok főtt tészta: darástészta, dióstészta, mákostészta, túróstészta, káposztástészta, sajtostészta. 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom