Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Kaposy Miklós: Umbulda (riportszatíra, VII. Kis üzletek, nagy trükkök)
KAPOSY MIKLÓS UMBULDA* RIPORTSZATÍRA (VII.) KIS ÜZLETEK, NAGY TRÜKKÖK Az Umbulda eddigi hat adásával több macerát zúdítottam a fejemre, mint azelőtt egész életemben. Szép számmal szereztem haragosokat mindazon foglalkozásúak körében, akiknek szakmai umbuldáit közhírré tettem, meg azok körében is, akiknek ezeket az umbuldákat már rég meg kellett volna akadályozni. Neheztelnek rám, akik ügyében a műsor után hatósági eljárás indult, meg azok is, akiknek magánvilágát nem voltam képes, vagy hajlandó megváltani. Volt, aki magas helyeken bevádolt, hogy vagyon elleni bűncselekményekre oktatom az emberiséget. Vagyis, hogy a kis csalók és tolvajok nem egymástól, vagy a krimikből, esetleg a bűnügyi tudósításokból lesik el a trükköket, hanem tőlem. Nos kérem, ha lesz olyan ember az országban, akit azért a stikliért ítélnek el, amit tőlem tanult, vállalom, hogy leülöm helyette. Hetedszer is elmondom tehát, hogy nem tolvajlásügyi tanfolyamot tartok, még csak nem is mulatságos történetekkel kívánom szórakoztatni Önöket. Nem. Az a célom, hogy minél többen, minél több trükköt megismerjenek, és legközelebb már ne dőljenek be nekik. Mert sok a trükk, és sajnos, többen alkalmazzák, mint ahányan földerítik őket. Ezért terjedhetett el a mondás, hogy mi magyarok jobban élünk, mint ahogy dolgozunk. Egy magánszámítás szerint az átlagos magyar dolgozó havi fizetése3500forint, ebből elkölt 5000-et, a többit félreteszi kocsira. Hát ez a többlet, ez keletkezik sokszor nem egyenes úton. Kis üzletekben nagy trükkökkel csapnak be szinte mindnyájunkat, és piti kis trükkökkel sokan nagy üzleteket harácsolnak össze. Néhányan közülük most is hajlandók voltak elmondani módszereiket, a becsületes emberek okulására. Elsőnek egy hálókocsi-kalauztól tudakozódtam: Ő mivel üzletel, hogy készül föl egy- egy útjára? — Mielőtt Romániába készülök, bemegyek a Skálába, odamegyek az egyik kisasszonyhoz, és szépen ránevetek, vagy esetleg veszek egy csokoládét, és kérek tőle Skála nylonszatyrot. Kimarkol vagy ötven darabot. Felülök a vonatra, megyek Romániába. Konstancáig. A románoknál ilyen szatyor nincs, óriási keletje van neki, eladom 30 lejért darabját. Most kaptam ötven darabot, azt tessék beszorozni. — 2550 forint, egy tábla csokoládéért és egy mosolyért. Elég jó ára van a mosolyának. Mit szokott még így exportálni? — Cigarettát. Egy San Moritz cigarettáért, ami itt kerül ugye 38 forintba, ott kinn kapok 80 lejt. A golyó rágógumi, van olyan négy darabos, amit 3 forintért árulnak, az 6 lej. A Simphoniának 10 lej az ára, 10 lej az AMO szappan is. A hajsampon, ami itt 30 forint, az 40 lej. Tudom, hogy kell csinálni a pénzt. — És mit csinál az így csinált lej-el? — Hát egy tábla csokiból pl. lehet csinálni öt bőröndöt. Mert itt ugye a tábla csokiért és a mosolyért kaptam 50 nylonszatyrot, azt eladtam ugye darabját 30 lejért a vonaton, az 1500 lej. Ott kinn még 300 lej egy bőrönd, abból hazahozok ötöt, itthon eladom hatért vígan, mert bőr bőrönd és van 3000 forintom egy tábla csokoládéért. * Elhangzott a Rádió Karinthy Színpadán 1981. július 12-én. 46
