Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Kovács András: A magyar külkereskedők utazásairól
terítő, érted, ez az öt. Ha nem megy bele a dologba, nekem úgy is jó, majd szót értek a következővel. Ez meg legközelebb kap porcelán őzikét. A dolgozó tehát összegyűjti, amit a fent leírtak alapján kaphat. Kipótolja vagy elvesz belőle, s ezzel nagyvonalakban kész is előkészületeivel. Attól függően, hogy ki mondja, félreért, vagy megjegyez néhány célzást arra vonatkozóan, hogy miféle ajándékot kell hoznia, aztán — irány a reptér. Külföldön Az utazó megérkezik. A reptéren összegyűjti poggyászait, amelyek esetenként sok darabból és tíz-húszkilós csomagokból állhatnak. Ha senki nem fogadja az érkezéskor, akkor esetleg megsértődik és szállodájába hajtat. Még osztályvezetőnek sem kell lenni ahhoz, hogy valaki elvárja a reptéri fogadást külföldi ügyfele, vagy a magyar kirendeltség részéről. Azért, mert az utazás az egyén számára esemény, olykor hajlamos azt hinni, hogy körülötte forog a világ, és nem fordítva. Ha a vezérigazgató utazik, az persze más; a kintlévő vállalati kiküldött — ha van ilyen —természetesen átérzi e látogatás súlyát. így tett L. is, legfőbb főnöke érkezte előtt még szolgálati kocsiját is álló napig tisztogatta, porszívózta, fényezte. Eljött a nagy perc, s L.-be a reptéren a babszem már nem talált volna bejáratot. Végre átestek a találkozáson, beszálltak a csillogó kocsiba, mikor egy kiskölyök, némi aprópénz reményében koszos rongyával az ablaknak esett. Kirendeltünk a szívéhez kapott, és dühödten ráordított; — A kurva anyád, Józsi! Mész onnan! És abban a pillanatban szeretett volna megsemmisülni, örökre eltűnni kirendeltsége helyéről — ugyanis a vezérigazgató történetesen szintén József. L. azóta általános személyhelyettesítőként a Géza nevet használja. Gyors kicsomagolás, utána körtelefon, s kialakul a szoros program. Ha a kiszabott időből netán nem következnék a száguldó tempó, akkor ilyenre szervezi az utazó maga, mert vásárolni, netán nézelődni is akar. A napok pedig gyorsan telnek. Egyáltalán ki és minek alapján szabja meg, hogy mennyi ideig tart egy kiutazás? A végzendő feladatok, az ügyfelek száma és az adott ország földrajzi sajátságai a legfőbb koordináták, amelyek alapján a gazdasági vezetők megszabják a kinntartózkodás időtartamát. Ezért például Indiában 12 nap épp, hogy elég, Ausztriában már luxus. Egy alkalommal két fejlesztési szakember azt javallottá, hogy az áruk rozsda- és savállóságának bizonyítására 40 (negyven!) napig utaztassák a mintadarabot a Földközi-tengeren. A portéka kíséretére természetesen egy-két fejlesztő szükségeltetne ... — Miért nem nyolcvan napra, és mindjárt a Föld körül? — epéskedett a folyosó hangja. Az már az utazón és a légimenetrenden múlik, hogy mely napra esik az indulás. Aki csak teheti, úgy manipulál, hogy egy hétvége beleférjen az útba; jól jön egy kis pihenő, kivált, ha meg is fizetik, — bár az egyre „szőrösszívűbb” útiterv-rostálások erre mind kevesebb lehetőséget hagynak. Elkezdődnek hát a tárgyalások, olykor hajnaltól napestig tartó izgatott szócsatákkal, győzködéssel, a taktikai arzenál teljes felvonultatásával. A külkeres, ha szimatot kap, inaszakadtáig űzi a vadat. Ilyenkor nem számít fáradtság, szélsőséges időjárás, vagy az idegen ország megannyi — elszalasztott —látványossága. A lázas munkának nem mond ellent, hogy az utazó szíves-örömest elfogad annyi ebéd- és vacsorameghívást, ahányat csak kap. A kevésbé öntudatosabb, de utilitaristább szemléletűek az ingyen-evések kiprovokálásától sem riadnak vissza. — Külföldön lehetsz rátarti, de akkor felkopik az állad — tanított J„ akit csavaros esze és rendkívüli fizikai alkata tett ismertté. Ha az áru jellege megkívánja, tárgyalás közben előkerül a mintadarab. Nem árt, ha az utazó egy futó pillantást vet rá érkezte előtt, különben kínos helyzetek adódhatnak; 43
