Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 6. szám - VALÓ VILÁG - Laczkó András: Az életművészet, avagy: „Krammer Józsi vagyok Bácskából”

Olvasok egy stencilezett iratot, ami szerint Krammer Jóska Oran főterén találkozott a Neumann és társai bankház egyedüli tulajdonosával. Akinek — hamar kiderült — már „elúszott” mindene. Oranban így együtt keresték a „lehetőségeket”. A 40 sous-t, ami az adott pillanatban rendelkezésükre állt, arra fordították, hogy a Kaszbában megebédeljenek. Ezután a jövőt mérlegelve arra a gondolatra jutottak, hogy a gyógyszeriparban kell a megélhetést keresni.

— Szótlanul botorkáltunk, s azon töprengtünk, mi is legyen a „csodaszerünk”. A múltban kalandozva eszembe jutott, hogy a háború alatt volt egy hadifogoly munkásunk. Szabadságát semmi nem korlátozta, így a következmény egy gonorrheás megbetegedés volt. Tudta, ha orvosnál jelentkezik, akkor kórházba és onnan táborba viszik és rosszabb sors vár rá. A mi betegünk azonban nyolc nap alatt egészséges lett. Szőlőt permeteztünk, s még nem volt a rézgálicban oltott mész, amikor Iván megtöltött egy flaskát a gyönyörű szép kék folyadékkal és azzal fecskendezte magát. Meggyógyult. Heuréka! — Kiáltottam fel. Gazdagok leszünk! Azt ajánlottam, legyen a neve: Kankoline.

Reggel, mivel én semmiféle vagyontárggyal nem rendelkeztem, társam eladta az óráját. Reggelire nem gondolva bementünk egy drogériába rézgálicot venni. Nehezen értette meg a patikus, mit kívánunk, mert ott nem permetezték a szőlőt. Majd azt mondta: „Chalkauhit”, ezt meg mi nem értettük, de amikor a kék kristályt megláttuk, felcsillant a szemünk. Megvolt az alapanyag. Neumann már mondta is a képletét. Üveget a szemetesládákból szereztünk. A konyakos vignyettát lekapartuk és 1:100-as hígítással töltöttük a palackokat, majd kézzel írt cetlit ragasztottunk rá francia, angol és arab nyelven: „Kankoline. Külsőleg.” Elindultunk a piac felé. Neumann ajánlotta három nyelven a járókelőknek, de semmi eredmény. Végre egy részeg angol matróz odadobott egy angol fontot és a nézők évődése közepette röhögve zsebre tett egy üveget. Az első pénz. Neumann mint volt bankár rögtön átszámolta dollárra és frankra. Egy vagyon volt ez nekünk és még 7 üveg volt a földön. De a további eladás megszűnt.

Már előzőleg láttuk, egy arab kitartóan figyel, most odajött hozzánk és így szólt: Messieurs, nem tudom jó-e az a gyógyszer, vagy sem, de azt tudom, ha Allah akarja

— a beteg meggyógyul. De így árusítani az afrikai piacon céltalan. Ez a fital effendi

— mutatott rám — különösen alkalmatlan erre a feladatra. A vásárlók bizalmatlanok az ilyen fiatal hakimhoz. Neumann kárörvendő arccal vette tudomásul a mondottakat. Ali ben Holuba vagyok — folytatta tovább az arabunk. Más néven Hangos Alinak is hívnak. Megpróbálom bevezetni ezt a gyógyszert. A díjazásom az urakra bízom.

Elmagyaráztuk, mire jó a gyógyszer és hogy tényleg használ, nem szélhámosság. De Ali azt mondta, őt ez nem érdekli. A szomszédunkra mutatott, ott gyógyított egy tisztes korú szakállas arab. Szemspecialista lehetett. Itt rengeteg a szembeteg. Köztudomású a Próféta szakállának egy szála a birtokában volt. Ezt a beteg szemre tette, utána a Mekkából hozott szent Zem-Zem forrás vizéből rácsepegtetett. Körbejárta a pácienst és egy emberi ténykedéssel zárta le a gyógykezelést: szemen- köpte a beteget. A tömeg menten agyonverte volna azt, aki kételkedne abban, hogy ez a kezelés Allah nevében nem tökéletes.

Ali keresztbe tett lábakkal leült a gyógyszeres üvegek mellé és arabul elkezdett szónokolni, majd franciául folytatta: „Gyógyítsátok a lelketeket és éljetek a Próféta parancsa szerint. Allah mily szörnyű büntetésekkel tudja sújtani az igazhitűeket is. Ilyen ez a testi betegség is. Van lehetőség a beteg testetek gyógyítására. Allah Akbar! íme a francia Akadémia tudós professzora monsieur le docterur Neumann és hűséges inasa Juszuf. A nagy tudós feltalálta a „Kankoline” gyógyszert és Allah segítsé53