Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 6. szám - VALÓ VILÁG - Laczkó András: Az életművészet, avagy: „Krammer Józsi vagyok Bácskából”
gével megszabadít titeket az eltévelyedéstek kellemetlen nyavalyájától. 10 frank egy üveg, három üveg 25 frank, ez már biztos gyógyulás Allah segítségével.” Öt perc múlva mind a hét üveg gazdára talált. Az utolsón már veszekedtek. Öt igazhitű, egy néger és egy matróz boldog reménnyel vitte haza a csodaszert. Hangos Alival megosztottuk a pénzt és kineveztük kereskedelmi osztályunk vezetőjévé. Másnap elkezdtük a berendezkedést. 50 db egyforma fehér gyógyszeres üveget vettünk. Ebbe már bele volt öntve franciául: külsőleg. Vásároltunk dugókat, selyempapírt és 50 db olcsó fecskendőt is, hogy Ali szemléltetni tudja a gyógyszer használatát. Másnap már kis asztalkán árusítottuk a csodaelixirt. Hála Hangos Ali magyarázatának, állandó csődület vette körül asztalkánkat. A közönség is vaskos tréfákkal biztatta a vásárolni szándékozókat. „Ne féljetek, akkor sem féltetek ugye?’” Volt aki ismerősének, rokonának vásárolt, vagy azt gondolta, jó ez a háznál, még a távoli oázisoknál is. Rendelőintézetekben ingyenes kezeléssel gyógyíthatták volna a bajukat ezek az emberek és érthetetlenül a Kaszba, a Piac kuruzslóihoz nagyobb bizalommal voltak. Egy óra múlva minden üvegünk elfogyott, 450 frank volt a bevételünk. Néhány napon át jól kerestünk, s nem sejtettük milyen sötét fellegek tornyosulnak felettünk és szépen induló „vállalatunk” milyen dicstelenül fog megszűnni. Már csaknem 3000 frankunk volt a bankban, jó marék pénzünk a zsebben, vártuk Alit, hogy induljunk az 50 üveggel. Jött is Ali, de feldúlt arccal csak annyit tudott mondani: meneküljünk. A rendőrség keresi monsieur Kankoline urat és társát, állítólagos doktorokat, akik mérges alapanyagú gyógyszert árusítottak és ez majdnem megölte Bamba Hasszánt, a perecárust. A Hotel Dieu kórházba szállították, ahol gyomormosást kapott. Most hallgatja ki a rendőrség. Az üvegből kiitta a szép kék gyógyszert, mert a gyomra fájt és gondolta Allah segítségével erre is jó lesz. Az üvegben maradt folyadékot vegy- elemezték és így tudták, miről van szó. Szerencsére a cégjelzés és a vignetta nevünket nem tartalmazta, így pillanatnyilag még nincs veszély. Először kivettük pénzünket a bankból, majd mondtuk Alinak: a gálicot és az üvegeket tüntesse el, ne legyen bűnjel. Isten veled derék barátunk Ali és megöleltük az arab társunkat. Te sem fogod a negyedik feleséged megvásárolni a Kankoline haszonrészesedéséből. Gyorsan távoztak Biskrába, ahol az összegyűjtött pénzen teve-és szamárkölcsönző vállalatot alapítottak. Egy megsárgult röplap szerint a cég neve: „Samum”, tulajdonosai: „Krammer és Neumann.” Spanyol, német, angol, olasz és magyar turisták kalauzolására vállalkoztak. Szervezőként Jusuf d’Afghan Eff, Capitaine du Roi d’ Afghanistan volt feltüntetve. A név és a burnusz természetesen Krammer Józsit takarta. Vitték a turistákat, ki a homokra, ahol Neumann összehasogatott ruhában feküdt, mintegy jelezve: ott sivatagi tragédia történt. Mindenki segíteni akart ezután. Volt nap, hogy 4—500 dollárt adakoztak a megsegítésére (ebből persze 20—20% volt a szállodáé és a biskrai rendőrségé, amiért szemet hunytak). Indulás előtt Jusuf mindig elmondta a reggeli imát a Mekka felé terített pokrócon. A hamisítatlan arab szöveg így kezdődött: „Talpra magyar, hí a haza.” A vendégek sokszor megjegyezték: „Mennyi hév és fanatizmus van egy ilyen imádságban.” Aztán egyszer Neumannt elvitte Amerikába egy bankár, a két teve közül is megdöglött az egyik. Krammer Józsi is úgy gondolta, ideje lesz hazajönni .. . — Most nézzük meg a képeket! — törte meg a csendet a házigazda. A két nagyobb szoba falain negyven—ötven kép. Nagy István, Vaszary, Rippl-Rónai, Derkovits... Bizonyságként arra, hogy az élet és művészet így is kölcsönhatásban volt Krammer József pályáján. (1981.) 54
