Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 6. szám - VALÓ VILÁG - Laczkó András: Az életművészet, avagy: „Krammer Józsi vagyok Bácskából”
magyar földbirtokos és annyira a hatása alatt volt, hogy öngyilkos lett. A művésznő bevitt csokrot neki és megvigasztalta.” stb ... Ezért fölvett négyszáz márkát. Betette a Dresdner Bankba (egy márka még mindig bent van). Kapott még feladatot, de nem honorálták kellően, ezért átment Párizsba. Párizsban jól élt a márkából, de a pénz gyorsan elfogyott. Az utolsó frankokat élelemre költötte. Egyszercsak olvasta, hogy emlékverseny kezdődik. Elment a Journal szerkesztőségébe, annak a sportrovat vezetője rendezte a versenyt. Kért viszont papírt arról, hogy Krammer állandó tréningben van. Ilyen nem volt, de hivatkozott arra, hogy állandóan jeges vízben fürdik már évek óta. A szerkesztő ezt elfogadta, de aláíratott egy nyilatkozatot, a hogy rendezőség semmi felelősséget nem vállal. Többen indultak. Krammer Józsi kapott a követségtől ezer frankot, hogy a csonka Magyarország térképe legyen a dresszén. Kivágás Az Est-lapokból. Kéthasábos cím: „Krammer Józsi vagyok Bácskából.” A fényképen erőteljes fiatalember, aki öntudattal nézett a blendenyílásba. A nyilatkozata szinte „világfias”. Utazónak vallotta magát, akit a világ tart el: „Feldobok egy sou-t és eldöntőm, hogy keletre induljak vagy nyugatra.” A jeges Szajnában rendezett úszóversenyen két magyar indult. Azt mondták rájuk: „itt vannak a frankhamisítók.” Tűzrendészeti kiállítás is volt akkor, egy nagyon magas emelvénnyel, 38 méter körül. Krammer úgy gondolta, megmutatja a magyar kurázsit: fölmegy és produkál valamit a verseny előtt. Kapaszkodott a létrán, s amikor lenézett, a buszok már csak akkorák voltak, mint egy gyufaskatulya, az emberek aprók. Azt gondolta: „jól bevásároltál Jóska.” Nem ért föl a tetőre, amikor kezdődött volna a verseny, de mindenki fölfelé nézett. Egyszerre csak a jeges pára megfagyott, ujjai elgémberedtek, el kellett engednie a létrát. Zuhant oldalt, hanyatt és olyan szerencséje volt, hogy az utolsó öt méteren súlypontot kapott és szép fejessel ért a jeges Szajnába. Mindjárt kihúzták, masszírozták, bemutatták a presidentnek, aki gratulált ehhez a kurázsihoz. A verseny után megkereste a Miehlen gumigyár reklámséfje. Azt mondta, ilyen kurázsit még nem látott, s kapacitálta Krammert: egy ballonnal ússza le a Niagarát. Nagy örömmel vállalta. Gondolta a Niagara olyan messze van, az eseményig legalább jól él. A jeges fürdőért különben sem kapott egy vasat sem. Hol lakjon a Niagara- úszásig — kérdezte, mert pénze nem volt. A reklámfőnök a Hotel de Louvre-ban vett ki egy szobát, központi fűtéssel. Költségeire adtak ötszáz frankot. — Csináltak egy nagy ballont, kivitték a Grand-boulevard-ra, hogy mutassam be, ott meg nem engedélyezte a rendőrség, mert rengeteg ember összejött. Kimentünk a Luxembourg-kertbe. Ott is rengetegen voltak, akik nézték. Egyszer csak megjelent az, aki engem patronált és azt mondta: „baj van Monsieur Krammer, a direktor azt mondta, ez a szerencsétlen ördög biztos a nyakát töri a Niagarán, a reklám fordítva sül el.” így aztán adtak egy kis végkielégítést és kidobtak. Erős tél volt 1928—29-ben. Krammer Józsi dél felé indult, mert arra melegebb az éghajlat. De hiába ment el egészen Marseillesig, ott is nagyon hideg volt. Gondolta, megnézi Afganisztánt. Kaland és a pénzszerzés vágya egyaránt csábította. A konzulátuson már úgy jelentkezett, hogy segítené az angolokkal szembeni harcukat. A konzul mérnököket és szerelőket keresett, akik a fegyvergyárban dolgozhatnának. Krammer Józsinak ilyen nem volt. Saját költségére és felelősségére ment. Fölvette egy hajó. De Karachiban kiderült, hogy már későn érkezett. Nagy kérdés volt, hogyan tud Európába visszajutni? — Elmentem megint hajót keresni. Egy Bretán nevű hajón szegődtem el légionistának. Sebaj, gondoltam, majd meglógok. Igenám, de jött az egészségügyi tiszt, ahogy kiléptem a fedélzetre. Már ott őrség állt, a rendes hajóőrség volt. Ők telefonáltak 51
