Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Kovács András: A magyar külkereskedők utazásairól
Az utazások alapvetően exportügyietek létrehozását célozzák. Fel kell tehát mérni a terepet, beszerezni a nélkülözhetetlen piaci információkat eladási lehetőségekről, árszintről, konkurrenciáról. Ezek ismeretében nyugodtabban lehet asztalhoz ülni olyan emberekkel, akiket eleve bátorít a hazai pálya előnye. Tudni kell az eladásra kínálandó áruk pillanatnyi eladható készletét, egyes áruk elhelyezési lehetőségeit. Nem célszerű szerződést kötni háromhónapos szállítási határidővel olyan termék exportjára, melyet a belföldi üzem csak fél év múlva kezd gyártani. Szükséges a jól- informáltság azért is, mert a dolgozó kintléte alatt nem biztos, hogy kapcsolatot tud teremteni vállalatával, sok esetben csak magára, saját ismereteire kell támaszkodnia döntése meghozatalánál. (Ez csak természetes! — mondhatná a laikus, ahogy más szakmabeli vállalatoknál valóban az is, nemcsak a köldökzsinór elvágásakor, külföldön, hanem itthon, a napi munkában is. Ennél az IMPEX-nél sajátos döntési jogkörök alakultak ki, ezekről még más fejezetben szó lesz.) Az információk forrásai az ügynökök, maguk a partnerek, szaklapok, valamint a magyar kereskedelmi kirendeltségek dolgozói — mindezek együttesen megfelelő képet adnak a meglátogatandó ország piaci lehetőségeiről. Néha az előkészítő tevékenység annyira sikeres, hogy feleslegessé teszi a kiutazást. Ilyenkor beszélhetünk a késleltetett üzletről; a két fél annak rendje-módja szerint telexben megegyezik bizonyos üzletben (ez a nemzetközi szokványok szerint már érvényes jogi szerződés), de mindezt a magyar külkeres gondosan őrzi fiókja mélyén. F. is ezt tette, mert kedvenc országában akadtak még vásárolni valói. Talonba tette az üzletet, mely csak akkor került ismét elő, amikor útja eredményeiről kötelező beszámolóját írta. Ezzel azt a látszatot keltette, mintha kiutazása során jött volna létre az ügylet. Megvolt az előtte is, de akkor nem lett volna miért kiutazni. A másik motiváló tényező az, hogy nem ildomos — egyes időszakokban vállalatvezetői utasítás szerint kifejezetten tilos — új üzletek lekötése nélkül hazatérni. Ezért a dolgozó gondol a rossz napokra és „spájzol” néhány rendelést. A külkeres újabb Janus-arca? Voltaképp jól jár mindenki, az utazási tervben az illető úgyis szerepelt. Hogy kemény tízezrek valutaértékét utazta el feleslegesen? Ha ő nem, elutazta volna más, summázza az érintett tömören. Nem árt, ha az utazó a piacon is elhíreszteli érkezését, mert kínos, ha landolásakor az orra előtt száll fel egyik fontos üzletfele a Budapestre menő gépre, igaz, ez „véletlenül” az előzetes értesítés dacára is megeshet, egynémely külkalmárunk valósággal taszítja partnereit avval, hogy azt képzeli, a külföldieknek is ő az osztályvezetője. Dr. Sz. legendás modortalanságával elérte, hogy több ügyfél persona non grata-nak nyilvánítsa a saját háza táján. A szakma egyik világhírességével olyan lekezelően tárgyalt, hogy az már a többi magyarnak volt kínos.) Arról nem is beszélve, hogy egy vacsorameghívás azonnal ugrott. Márpedig az ember csak ideig-óráig konzervevő lény, tehát nem árt az előrelátás. Mielőtt belevesznék az előkészületek részleteibe, tegyük fel, hogy az előzetes ismeretszerzés és a partnerekkel való programegyeztetés sikerült. Ez utóbbit a célszerűségen kívül a szakmai etikett is megkívánja, bár bizonyára akad néhány törzsgárdatag, aki most hallja ezt először. Ezután ki kell tölteni egy táska űrlapot, s útlevelet, vízumot intézni; ezt a vállalaton belül önálló részleg végzi. Átvergődik a dolgozó azokon a nyomtatványokon, amelyek esetleg arabul, vagy flamandul kérdik az édesanyja nevét, üzletfele lakáscímét stb. Ha van már útlevele, s netán még nem is járt le az érvényessége, annál egyszerűbb, akkor nyugodtan rághatja a körmét, amíg ki nem derül, hogy; — — rosszul töltötte ki a vízumkérő lapot (török nyelven) — hogy nem vietnami vízum kell Bolíviába 39
