Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Kovács András: A magyar külkereskedők utazásairól
— az utaztatásnak további, nem természetes, de alkalmazott módja; a dolgozó már hosszú ideje elégedetlenkedik az anyagi juttatásai miatt, vagy nehezményezi, hogy alig koptatta útlevelét — ilyenkor személye fontosságának arányában kárpótlásutat kaphat. Az út súlyát növeli, ha az illető felmondással is fenyegetőzik, ez esetben pár nappal több is előirányozható. A főnökök elégedetten dörzsölik a kezüket — ezt is elintéztük — a dolgozó jogos elégtételt emleget. Esetleg vállon is veregeti magát a tükör előtt; lám, így kell ezt csinálni. — vannak ún. jószolgálati utak; a minisztérium utasítja a vállalatot hogy utaztasson adott (rendszerint fejlődő) országba. Valakinek az ideje, és valamely szervnek a pénze elment — látható eredmény nélkül. Ezekre az utakra gazdaságpolitikai okok miatt szükség van. A fenti módszerek kombinált alkalmazásával megszületik az általában negyedévre vonatkozó utazási terv. Egyes helyeken ezt a gazdasági vezetés közzéteszi a kollektíva előtt. így, vagy úgy, villámgyorsan elterjed, hogy „képzeld, az a kis ... már megint hová utazik”. Ezek a hírek megközelítőleg olyan sebességgel terjednek, mint ahogy a potenciális utazó majdani gépe száll. Az utaztatási terv útja magasabb fórumok felé vezet, amelyek változtathatnak az osztályok tervén; e változtatások iránya többnyire negatív. Előfordul azonban, hogy a lista a magasabb bírák előtt éppen bővül. Nemrégiben, egy világpiaci mélypont idején, közel ahhoz a ponthoz, amikor az üzemek exportrendelés nélkül maradnak — hirtelen megszaporodtak az utazások. Minden deka eladás nagyon fontos volt. A vállalat felsőbb vezetésének irányelvei ugyanazok, nagy vonalakban, mint az első lépcsőben; célszerűség, megfelelő eredmény kilátása — de itt már jóval hátrább szorulnak az egyéni szempontok. Egy igazgató ritkán orozza el a beosztottja útját, épp eleget mehet a saját kerete terhére. Számos útját egyenesen hivatali rangja követeli meg. Az utazási tervezet negyedév közben is módosulhat, jöhetnek új, soron kívüli utak is, mert a gyorsan változó világpiac márciusra már fejreállíthatja a januárban készített tervet. Helyenként, nosztalgikus hangulatú régi külkeresek között él még az a korábbi, a magyar külkereskedelem „nagy éveiből” (az aránytalanul magas jövedelmek korszaka volt ez) fennmaradt elv, miszerint az üzletkötőnek negyedévenként „jár” egy út. Amennyiben ez így lenne, eleve kizárt lenne minden ésszerű szempont, mely esetleg két hónap alatt két utat, másszor félévnyi otthon-pihentetést okozhat. Furcsa, de egy-egy út anyagi háttere — ami a szakmán kívülieknek a leginkább szemet szúr — az elbírálásnál nem a leglényegesebb szempont; e célra meghatározott keretösszeg van a vállalatok költségvetésében — igaz, az R-alap terhére. Természetesen tíz-húszezer forint komoly összeg — kivált, ha a saját nyári szabadságunkat váltjuk meg vele, de ha a kiutazás alkalmával létrejön egy több millió dolláros üzlet, akkor érthetően eltörpül az útiköltség jelentősége. Az úti előkészületek szokásos módjai A tervezet végül megszületik, rákerül az utolsó pecsét és aláírás is, ám tévedés lenne azt hinni, hogy ez már belépő a repülőre. Ezek után jönnek azok a hideglelős hetek, amelyek alatt még bármi is történhet. Ez az alapja annak, hogy a szakmabeliek úgy tartsák; — Majd akkor hiszem, ha már újra itthon vagyok. És kezdődik a tánc, melyet a privát utazó helyett eljár az utazási iroda — a szakmai részéről a kívülállónak pedig fogalma sincs. Következzék némi ízelítő az előkészületekből, azok pikantériáival együtt: 38
