Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 1. szám - VALÓ VILÁG - Kovács András: A magyar külkereskedők utazásairól
VALÓ VILÁG KOVÁCS ANDRÁS A MAGYAR KÜLKERESKEDŐK UTAZÁSAIRÓL avagy gyakorlati megfigyelések egy nagy külker-vállalatná! arról, hogyan és miért utaznak külkereseink? A téma iránt, mióta külgazdaságunk helyzete napi téma lett, szinte társadalmi méretű az érdeklődés. Kialakult az a közszemlélet, mely szerint külkereskedni annyit jelent, mint utazgatni. Másfelől viszont a szakmabeliek is szívesen hivatkoznak a munkájukkal kapcsolatos nehézségekre. Ezek az ellentétek késztetnek arra, hogy adalékokat adjak e hirtelen reflektorfénybe került tárgyhoz, a gyakorlati külkereskedelem szemszögéből nézve. Amíg a repülőgép elindul A pálya egyik nagy vonzereje az utazás. Sokan ezért választják a szakmát, ezért maradnak meg mellette, vagy éppen a kiküldetések elmaradása miatt fordítanak hátat eme hivatásnak. — Bezzeg egy külkeres! — mondja a közszáj — az annyit utazik az állam pénzén, amennyit nem szégyell. Nincs az az IBUSZ-protekció, amely közönséges halandót ilyen helyekre eljuttatna! Ezt rendszerint követi az átlagszemlélő számára egyértelműen világcsavargást, szórakozást jelentő üzleti utak bírálata, netán szapulása, de főképp — bevallatlanul — irigylése, az egyén temperamentumától függően. Mert utazni jó, azonkívül divat is. Anyagi lehetőségeink növekedésének jele az, hogy presztízskérdést csinálunk abból, ki látja meg előbb Mallorcát, vagy a görög fővárost. Bezzeg egy külkeres... az mindezt ingyen kapja... Bár az üzleti utak kijelölése és kivitelezése nem mentes az ellentmondásoktól, a visszaélések lehetőségétől — azért az utazó magyar üzletemberek paradicsomi helyzetéről festett kép sem teljesen igaz. Miért is van szükség üzleti útra, ki miért utazik? A jelenlegi szervezeti felépítés szerint a vállalat különböző, áruval foglalkozó osztályain a munka vagy piaconként, vagy áruféleségek szerint van felosztva. A hathatósabb munkavégzés érdekében a dolgozóknak bizonyos munkakapcsolataik alakulnak ki külföldi partnereikkel, elsősorban személyes találkozások útján. Az emberi kontaktusokat az egyes országok szokásjogai, a partnerek személyisége, no meg az aktuális piaci helyzet befolyásolhatja. Továbbá — vagy inkább ezekből adódóan — a találkozások gyakorisága is. Bár a távközlés sokat segít a munkában, az is ismert tény, hogy a kommunikáció levélben, telexben, táviratilag egyaránt személytelen; szükségképpen a kereskedelmi nyelv szokásos fordulatait tartalmazza; aligha elképzelhető, hogy valaki így fejezzen be egy telexen leadott rendelést; ... „és kézcsókom a nejének”. A telefon pedig két magyar között sem a legalkalmasabb eszköz a barátság kifejlesztésére. Marad tehát a személyes tárgyalás, ami itt zömében a külföldiek idejövetelét jelenti (arról ugyan nem tudok statisztikai adatokat, hányszor érkezik hazánkba külföldi üzletember, míg magyar partnere viszontlátogatja). Adódik ez abból, hogy: 36
