Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 6. szám - Bisztray Ádám: Ahhoz a forráshoz visszatérni (vers) - Csengery Kristóf: Óda a kör középpontjához (vers)
BISZTRAY ÁDÁM AHHOZ A FORRÁSHOZ VISSZATÉRNI Thinsz Gézának Ahhoz a forráshoz visszatérni, ősi házat hamvaiban feltalálni, az elhagyottat keresni folyvást, az elhagyót hinni és örökkön hangtalanul hívni. Segítőt, társat megtagadni, hívő barátot későn látogatni, aki elfúlt hangjával holtából hívott, álomban, ébren mindig élőnek hinni. Fehér kövön írást betűzni, sötétben Amikor ékesen kellett volna szólani, kellett parázslón mindig hallgatni, s nem lehetett tenni soha mást, tűrésbe fáradni hosszan, és újulva sírni. Énekről énekre a bort némán nyelni. Mikor a halottat kiviszik, szembe megállni, magas hóban, küszöb előtt várakozni, kopasz fák közt látni, mi az övé volt, híd, folyó, város felett nyomokat sűrüllni, mintha mindjárt visszajönne, magával vinni. CSENGERY KRISTÓF ÓDA A KÖR KÖZÉPPONTJÁHOZ (Összpontosítási gyakorlat szonettformában) Szívd magadba a tekintetemet, engedd, hogy közben mindent elfelejtsek, s ez a jelképes alámerülés „örökké" is tarthasson. Mert hiába tudom, hogy a fal túlsó oldalára is szegeződhet szempár, bárkié, s az sem érdekel, hogy minden „közegnek" kiterjedése van, megmérheted, s hogy akármilyen tűvel át lehet szúrni e rajzolt pontot, s hogy csak percekre ölel át a játék: a kevés, ami vagyok, most egyetlen sugárba sodorva lüktet, választott mezőben, felszabadítva és megzabolázva.
