Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 5. szám - MŰHELY - Varga Csaba: Létezéstechnika (Széljegyzetek Popper Péter A belső utak könyve című művéről)
az emberi önmegismerés számos technikai fogásának bemutatása egyúttal — bár csak töredékesen — érzékelteti, hogy milyen lehetne egy kulturált létezéstechnika, mert a szerző szelídségen belüli szigorúság műfajának tartja az önorvoslást. Tudom, igazságtalan Poppertől számon kérni egy teljes létezéstechnika „módszertár” leírását, mert ezzel — amennyire hiányos ismereteimből tudom — a pszichológia ugyanúgy, mint a gyakorlati lélekgyógyítás adós. A biológiai, pszichológiai és szociálpszichológiai kutatások valamilyen praktikusan értelmezett összefüggése is hátravan, már amennyiben lehetséges ez, így egy korszerű és megközelítően valós emberkép is hiányzik, amelyből kiindulva ki lehetne dolgozni egy empirikus, a többség által elsajátítható létezéstechnika-rendszert. A kutatás és a lelki higiénia mozgalma egyaránt elég szűz területen jár, akkor is, ha letűnt korok és más kultúrák is közvetítenek valamilyen tudást, a pszcihoterápiánál felhasználható ismeretet. A könyv utószavából kiderül, hogy ez a tanulmány több szempontból kísérleti, például arra nézve is, hogy vajon van-e egyáltalán igény ilyenfajta énfejlesztő edzésprogramra? Ugyanakkor a szerző már a könyv elején kifejti, hogy az önmegismerés és önnevelés iránt egyre fokozódó szellemi éhség nyilvánul meg, különösen a fiataloknál. Ezért nem hiszem, hogy Popper Péter vagy más előtt valóban kérdéses lenne a szükséglet, hiszen bárki vizsgálja a ma emberét — legyen az író, szociológus vagy pszichológus — nagyjából ugyanazt látja: az egyének többségénél így vagy úgy már tudatosul az igény az alkalmazott létezéstechnika megismerésére. Szerfelett széles körben felismerődik: az egyén szorong, félelmek és kishitűségek gyötrik, képtelen kontaktust teremteni és megőrizni, túlzottan szenved és boldogtalan tudatú. A belső problémákat azonban nem lehet csak külső okokkal magyarázni és az orvoslás sem történhet meg csak a külvilág — ki tudja meddig elhúzódó— javításával. Valószínű, hogy a magyar gazdaságban, főleg az iparban sok a baj, a megoldatlan konfliktus, ám az bizonyos, hogy az egyes ember énjében legalább ennyi a zavar, a működési rendellenesség, sőt nemegyszer a csőd. A gazdaság és részben a társadalom problémái végre a nyilvánosság elé kerülnek, míg az egészséges ember kínzó személyiségzavarai alig fogalmazódnak meg a közvélemény előtt. Ezért ok is és következmény is, hogy a szakemberek még nem tudtak vagy nem mertek előállni szerep-tankönyvekkel, létezés- technikai-javaslatokkal és hazánkban nincs hol önismeretet, életvezetést vagy interakciótechnikát tanulni és gyakorolni. Popper is felhasználja a különböző tréninggyakorlatok, vagy a személyiségfejlődés és szociális kontaktuskutatások tanulságait, ugyanakkora régi keleti kultúrák, a keresztény ezoterizmus vagy az egzisztencializmus hagyományait és átvehető felismeréseit. Különösen a félig beavatott szakmai körökben máris divat lett kételkedni a könyv tudományosságában, de engem ez a burkolt vagy nyílt elutasítás egyáltalán nem érdekel, mert valódi vita, az érvek szembesítése csak úgy jöhetne létre, ha már három-négy különböző felfogású és eltérő ajánlatú, ám ugyanilyen témájú könyv megjelent volna; egyelőre nincs mihez mérni, ha csak nem a mindennapi megfigyeléshez. Arról sem lehet még adat, hogy ezek az önerősítő edzésmódok — itt és most — mennyire váltak be. Kétségtelen, hogy az énstabilizáló gyakorlatok arra is használhatók, hogy az ember teljesen kiengedjen, ellazuljon, s ezzel még inkább kiszolgáltassa magát a kinti körülményeknek, de arra is, hogy kondicionálja, harcképesebbé tegye önmagát, azaz méltó partnere legyen nemcsak önmagának, hanem a fenyegetőnek érzett vagy akár a felemelőnek hitt külvilágnak. Engem a könyv olvasásakor — a tanulmányon túlmutató — kérdések izgattak a legjobban. Először: a szerző milyennek látja az egyén pszichikumát és milyen emberképpel dolgozik, másodszor: milyen ideálisabb létezésmódot ajánl és ehhez milyen korszerű emberképet képzel el. Hiszen ha az elemi — s elvi — kérdésekre nagyjából jól felel, a 68
