Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 5. szám - MŰHELY - Zöldi László: G. G. - Az ismeretlen Gaál Gábor
Nyolcadik diák: — Semmit. — És ha azt mondom, hogy ebbe az iskolába járt? — Nem hallottam róla. * * * \ (A riporter dolgozószobája. Az íróasztalon a forgatás kedvéért kikészített könyvek: a Magyar Irodalmi Lexikon, továbbá Gaál Gábor Magyarországon hozzáférhető kötetei: a Legyünk kortársak, Budapest, Kossuth, 1973; az Erről van szó, Kolozsvár, Dacia, 1974; a Vidéki történet, Bukarest, Kriterion, 1977. Valamint Gaál Gábor levelezésgyú'jteménye — Levelek címmel jelent meg 1975-ben, a bukaresti Kriterion gondozásában —, meg az 50 éves a Korunk című tanulmánygyűjtemény, amelyet a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum adott ki 1977-ben. A szakirodalom fedezékében a riporter összegzi a tapasztalatait.) — Nem mondhatom, hogy a budapesti diákok túl sokat tudnak róla. Mentségükre szóljon, hogy bárkit megkérdezhetnénk Gaál Gáborról — legjobb esetben is a lexikon megfelelő szócikkét idézné. Márpedig a Magyar Irodalmi Lexikon 1963-as kiadású és azóta is változatlanul érvényes kötete meglehetősen keveset beszél a Korunk főszerkesztőjéről. A G betű második szócikkében olvasható: „Gaál Gábor. Született 1893-ban, Jászfelsőszent- györgyön, meghalt 1954-ben, Kolozsvárott. Publicista, szerkesztő, a marxista irodalom- kritika kiemelkedő képviselője. Már fiatalon részt vett a baloldali értelmiségi mozgalmakban . .., a KMP megalakulásakor a párt tagja lett. A Tanácsköztársaság idején a közoktatási népbiztosság munkatársa, ezután a Magyar Vöröshadsereg politikai megbízottjaként harcolt... A proletárdiktatúra bukása után Bécsbe, majd Berlinbe emigrált. 1925-ben hazatért, letartóztatták . . . Sikerült elmenekülnie, 1926-ban Erdélyben, Kolozsvárt telepedett le." Nagyjából ennyi. Bizonyos jelek azonban arra utalnak, hogy baj van az életrajzi adatokkal, nem mindegyik stimmel. De erről majd később. Most nézzük meg, ki is volt tulajdonképpen ez az ember, akiről még a lexikon is oly keveset tud. Hallgassuk meg személyes ismerőseit és életművének ismerőit. 2. VALLOMÁSOK Lukács György (1885—1971, filozófus, 1919-ben népbiztos, Budapesten, Belgrád rakparti lakásában beszél, archív felvétel, készítette Garai Tibor): — Amikor én kimentem a hadsereghez, akkor a katonai népbiztosságtól kértem egy segédtisztet, aki a technikai dolgokat elintézi. Érdekes, hogy ez az én segédtisztem a későbbi magyar irodalmi életben óriási szerepet játszott, tudniillik Gaál Gábor volt, aki aztán Kolozsváron a Korunk című lapot szerkesztette. Gaál Gábor volt az én hadsegédem, amikor az ötödik hadosztálynál dolgoztam. (Kiegészítésképpen rövid részletek abból az interjúból, amelyet Tordai Zádor készített Lukács Györggyel, s amely 1971-ben a filozófus halála előtt néhány héttel jelent meg A Hét című bukaresti lapban.) Amikor a Vörös Hadseregben találkoztunk, akkor én Gaál Gábort már személyesen is ismertem. Ő a radikális tanárok azon csoportjához tartozott, akik a magyarországi Tanácsköztársaság kulturális reformjaiban, az oktatás átszervezésében, az irodalom, a művészetek terén végzett munkában komoly szerepet játszottak ... Csak a legjobbat mondhatom arról az okosságról, ügyességről, tapintatról, elvszerűségről, amellyel ő a hadseregben felmerülő mindenféle anyagi és ideológiai kérdésekben segített. Egy dolgot nem szabad elfelejteni: a politikai komisszáriátus . . . befolyást csak úgy érhetett el, és 42
