Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 5. szám - MŰHELY - Zöldi László: G. G. - Az ismeretlen Gaál Gábor
éppen ebben volt Gaál Gábor nagy segítségemre, hogy az ember permanensen törődött a katonák mindennapi életével. Ellenőrizte például, kapnak-e postát, ellenőrizte a kosztjukat, és így tovább . . . A jó viszony Bécsben — vagyis az emigráció idején, Z. L — folytatódott, ahol újból találkoztunk. Bár Gaál Gábor tudomásom szerint akkor nem volt a párt tagja . .., abban az időben azonban mégis mindenki tudta, hogy az igazán baloldali emberekhez tartozik, akik a forradalmi mozgalom továbbfejlődésének az útjait keresik. Mindnyájan tudtuk, hogy noha Gaál Gábor jó viszonyt tartott fenn Hatvány Lajossal, sokkal radikálisabb volt Hatványnál. * * * BenamySándor(1899, riporter, író,Budapesten, Columbus utcai lakásában beszél): — Bécsben két alkalommal láttam Gaál Gábort. Mindkétszer az Atlantis kávéházban, ahová az emigránsok jártak, többek között Kunfi Zsigmond és Garbai Sándor volt népbiztosok, Hatvány Lajos meg néhány újságíró. Aztán legközelebb Kolozsvárott találkoztam Gaál Gáborral, ha jól emlékszem, 1926-ban, ő akkor már mint ismerős közeledett felém. Egyébként Hatvány Lajossal érkezett Erdélybe, akinek a személyi titkára volt. Hatványt úgy is szólította, hogy Tanár úr, Hatvány meg Gaált Titkár úr-nak nevezte. Tanár úr, titkár úr, érdekes, nem? Az akkori, még mindig Ferenc József útként emlegetett, de már Regele Ferdinand útnak tisztelt főútvonalon szálltak meg, az Astoria hotelban: ott éldegéltek körülbelül két hónapig. Gaál Gábor is ott lakott.de természetesen külön szobában. Mikor Hatvány Lajos és a felesége elutazott Kolozsvárról, akkor Gaál átköltözött a Majális utca 2. szám alá. Ez egy kapualji szoba volt, nagyon egyszerűen berendezve. Egyébként a Majális nagyon érdekes utca volt abban az időben. A következők éltek ott: Gaál Gábor lakott rögtön az elején. Mellette volt egy panzió, talán a királyi Románia egyetlen panziója, amelynek a tulajdonosa egy primadonnavolt, Lengyel Irén színésznő. Utána, még följebb lakott dr. Dienes László, a Korunk alapító főszerkesztője, aki korábban, 1919-ben budapesti népbiztos volt. Még följebb lakott dr. Ládái István, egykori igazságügyi népbiztos. És szinte a legtetején az utcának lakott egy Marcella nevű Lenin-fiú — nem tévedés, Benamy Sándor csakugyan Marcellát mondott, Z. L. —, akinek a felesége kosztot adott. Az emigránsok általában hozzá jártak ebédelni. Egy kicsit le akarom írni Gaál Gábor személyét is. Zömök testalkatú, óriási mellkasú, magas homlokú ember volt. Azt hiszem, hogy ez az óriási mellkas okozta később a szívbaját. Egyébként külsőleg komor benyomást keltett, de volt benne humor is. Tulajdonképpen nagyon kedves ember volt. Rendkívül figyelt mindenkire, aki beszélt hozzá. Az volt a szokása, hogy ha például sétáltunk vele, akkor megállt és hosszan ránézett az emberre, úgy figyelt, szinte a szájunkról olvasta le, hogy mit akarunk monAZ ÉRETTSÉGIZŐ DIÁK 43
