Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 5. szám - VALÓ VILÁG - Boros Lajos: Hardrock

san lecsúsztatom lábam a kanapéról, és ülőhelyzetbe hozom magam, a fájdalom a fogamban már csak egy emlék, balra, fenn, a halántékomnál apró bárányfelhőként fájás-foszlány lebeg. Dzsó bőrdarabkával törölgeti a basszusgitár húrjait, Putyu a dobverőket számolja, méregeti, melyiket kell kicserélni. Felállók, vidáman intek, na, sziasztok, aztán vészesen közeleg felém a rosszul gyalult padló. Nem hallok koppanást, a fa megáll az arcomtól tíz centire. Felemelkedek. Borda tart erős kézzel. Azt mondja, hogy „Nna”. Veszem a lapot, vigyorgok, komikus helyzet, engedj már el, mi a francot szorongatsz, megkeféltem a nődet, te meg állandóan megmentesz. Frászt kefélted meg a nőmet, mondja, az kefélt meg téged, ahogy én ismerlek. Nahát, hogy te mindent tudsz, a fene a pofádat, most már elengedhetsz. Megállók. Inog a szoba, de már korrigálok. Merre mész? Gyere, sétáljunk! A gondnok bekötött kézzel, vigyorogva integet. Persze, maga is Lecsóból jött!

35