Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 5. szám - VALÓ VILÁG - Boros Lajos: Hardrock

Hogy ki mennyit vág zsebre, ki hol veri át a másikat, hogyaCsöpi kinek mennyit ad Te, és ezért mit kap a banda, hogy mennyi megy el éhezésre? Most olvadt ki a biztosíték Putyuban. A plafonig pattan, majd gőzhengerként beindul. Csöpi elmozog. Putyu pattan vissza a falaktól, de egy jó biliárdos már látja, a harmadik mandinerből nagy koccanás lesz, sajnos semmi. Csöpit kirántja a Nágel. A tinik hörögnek. Most Csöpi eteti őket. Dzsó már dugdossa odakinn a basszusgitárt. A tinik tépi a hajukat. Sikítanak. „Dzsó! kicsi Dzsó!”. A francba lehet a napszemüvegem? Putyu is odavert már. Csöpi üvölt a mikrofonba, ahogy a torkából kifér. Aha. Itt a napszemüvegem. Valamelyik állat ráült. Nem baj, így még jobb is. A baloldaliban nincs üveg, ez a fele viszont eláll. így a jó. Na, hát akkor ki, a friss levegőre! Sikítanak. Valaki virágot dob felém. A gitárt fogom. Nem is emlékszem, hogy behangoltam-e? Kit érdekel! Minden hangerőt rá, kisterpesz, most jön az a kiállás, aztán a szóló. Már nem kell figyelnem a kezemre. Csak motyogom magamnak a dallamot, az ujjam már a helyén, Most szenvedő pofát vágok, lássák, hogy nem könnyű. A legjobban akkor szenvedek, amikor a legprimitívebb dolgot játszom. Csöpi nem tud mihez kezdeni magával. Nekiáll, mintha hátulról kefélne. Engem. A hülye. Biztos valamelyik rock filmen látta. Vagy pornón? A tinik már csak maguknak őrjöngenek. Ilyenkor volna kedvem abbahagyni. Vagy bevágni közéjük valamit. Egy marék szart. Vagy egy hordó vizet. Azt hinnék, ez is só. Show. Tekerem hát a gitárt. Persze a menő közülünk a Borda. Ő zongorázik, mint a kisangyal. Akármit lejátszik neked. És fejből löki a kvint-kört. Mindenre mondja a harmóniákat, és percenként szórja az ötleteket. Bartók-őrült a faszi, beledilizik, hogy egy-négy-ötöt kell nyomnia. Van egy fix csaja, meg két gyereke. Azok úgy néznek rá, mint az istenre. Minden slágert kívülről fújnak. Mindegy. Akármekkora barom a Csöpi, érzi, mi kell ezeknek. Most éppen laposkúszik. Innen csak a mandulákat látom, ahogy a kócos büdös kölykök a szájukat tátják. Lehet, hogy berosáltok rajtam, de én bizisten a csendet szeretem. Legszívesebben könyökvédőben egy íróasztal mellett piszkálnám a körmöm egy bazi nagy irodában, és minden hónap végén felcsípném a négy rongyot. De hát hülye vagyok ezekhez. Meg azt is megszoktam, hogy délben kelek, este hétkor kezd kinyílni a csipám, ha gitárt nyomnak a mancsomba, az ujjaim mindjárt egy bé major kilencesre állnak, és ha jobb szóló jön össze, úgy röpködök a levegőben, mint egy részeg légy. Ez csak olyankor van, ha együtt vagyunk a bandával. Egymás alá fújjuk a levegőt, úgy fenntart a dob, meg a basszus, hogy én teljesen elengedhetem magam, csak pilinckázok, dilizek, sóhajtozok, vagy kiabálok a gitárral, tisztára olyanok vagyunk így együtt, mint a sirályok a viharban. Sokszor persze pofával lefelé landolunk, ha a tinik nem állnak be a buliba. Ha viszont benne vannak . . . hát az valami istentelen jó. Ez olyan, hogy nem tudod zsebrevágni, hazavinni, de akárhol is alszol, vigyorral a pofádon ébredsz. Na, ez olyan, de éhhez sokat kell elviselni. Csöpi elkúszik mellettem, súg valamit. Persze üvöltve. Mi van? Hogy menjek ki, dobszóló jön. Oké, öreg, te vagy a főnök. Lekapom a gitárt, kiakasztom a vállpántot. Valami kitolás készül, azt már látom. Na, egy cigi akkor is belefér. Putyu már pergeti. A kopasz homlokán egy nagyon nagy verítékcsepp lifeg. Vállán a rojtok röpködnek. A dobverőket nem látni. Villognak a lámpák. A technikus kacsint, ujjai ritmusra rángatják a billenőkapcsolókat. Odébblököm a függönyt, átlépek a folyosón, kivágom az öltöző ajtaját, végre itt egy kis csend van. A fotelbe dobom magam, elő- kotrom a cigit. Az első slukk a legjobb. A többit már csak szokásból öblögetem a tüdőmön. Baromi pici ez az ablak. Csak drótok, meg egy kémény látszik. Messziről dübörög Putyu. A tinik cérnahangon kurjongatnak. Ez még legalább tíz perc. Valaki van itt. Csaj. Szőke. Vagy tizenhat éves. Na, mi kell? Jó dög. Vannak mellei is, meg a feneke is kerek. Még ez a koszos kilógó ing sem tudja elrontani. Nem néz rám. Ezt szeretem. Megilletődött. Azt mondja, hogy rám gondolt, amikor az első fogamzás31