Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 5. szám - VALÓ VILÁG - Boros Lajos: Hardrock
gátlóját bevette. Na gyere csak ide! Mutasd magad! Semmi szégyenkezés. Alig nyúlok egy ruhadarabhoz, már a földön is van. Hát így egészen más. Hát ez gyönyörű. Na most engem teszünk szabaddá. Segít a kicsi. Tizenhat éves, de nagyon rutinos. Hű, hogy ez milyen vonaglásokat produkál! Fekszem a fotelben, kinyújtott lábbal, a bőrgátyó térdig tolva. Szívom a cigarettát, ez meg ugrál rajtam, lassan el kell valahol nyomni azt a cigit, azanyád. Gyere csak. így most lassíts egy kicsit, a plafont nézi, mellei kemény rezdülésekkel indulnak egymás felé, majd követhetetlen táncba kezdenek. Most már nem figyelek semmire. A dobszóló mindjárt... kit érdekel a dobszóló!? Hé! Hó! Hű! mindjárt. . . egymásba kapaszkodunk, egymást markoljuk egyre keményebben. Aztán a lávaszerű csúcs... vége a dobszólónak! Harmadszor játssza be Borda a szóló előtti futamot. Vigyázz innen! segíts húzni a gatyát! Ez a rohadt cipzár! Hol a fenébe van a szemüvegem már megint? A csaj eltűnt. Na, kimegyek így. Dzsó keményen néz rám. Eddig basszussal szólózott. Kapom a gitárt. Kiállás, gyerünk, mindent bele. Kicsit fáradt vagyok, de feldobott. Ilyenkor mindig megindul a fantáziám. A banda összenéz mögöttem. Már nem tudom fegyelmezni magam. Éneklem, amit játszok, és játszom amit éneklek. A futamokkal együtt futok. Saját zeném illusztrálása vagyok egy rajzfilmben. Alattam keményen hozzák az egyeket, én meg nagyívű, lírai zengetett-torzított-hápogtatott dallamokat rögtönzők. Kire várhatott ez a csaj? Ki lehet? Apuka elengedte otthonról, hogy kilencre büntetés terhe mellett visszaérni, és a kicsi ott is lesz. Aztán majd meséli a csajoknak a suliban, hogy a Süni csak úgy lihegett, még a cigit is leejtette, és majd kuncognak, meg viháncolnak, és irigylik, és többen is ki akarják majd próbálni, hát csak gyertek lányok! Putyu most egy pörgetéssel közbeszól, eleget kentem. Csöpi jön. Átöltözött. Lebegő fehér tüII- ben van. Biztos a Rolling-filmben látta. Vagy csak egyszerűen lopott valahonnan valamilyen függönyanyagot. Belegabalyodik. Elvágódik. Fergeteges röhögés. Csöpi tekergeti magáról a fehéret, közben énekel. Ezt a számot már vagy^századszor játsszuk, de még nem tudom, hogy miről szól? Aha, itt a szemüvegem az erősítő tetején. A tinik másznak fel a színpadra. Csöpi felé kezek nyúlnak. A csapzott hajak alól üvöltő szájak feketéllnek. A szemek csillogók, vagy befelé fordulók. Csöpi vonaglik, üvölt, de mikor felém fordul, látom, keresi, merre bújhat ki a kezek alól. Borda most felemeli a kezét, Csöpi az utolsó sikolyt ereszti ki magából, Dzsó ballal kilép, és a basszus- gitárt, mint valami nehéz gépfegyvert, a térdére támasztja. Putyu egy utolsó előttit a pergőre ver, pillanatra megállunk, aztán az utolsó, mindent elsöprő, minden hangot tartalmazó dübörgéssel, sikollyal, futammal lezárjuk a számot. A nézőtéren elragadott kiabálás, a színes lámpák villannak, majd sötét. Ez az a pillanat, amikor el kell tűnni. Szeretek elsőnek az öltözőbe érni, mire a többiek az autogramkérőktől megszabadulnak, én már civilben ücsörgők a fotelban. Kinn még hallani a ritmikus kórust: „Dögevők, Dögevők!” persze hogy dögevők. Ki eszik elő állatot? Jó név. Együtt agyaltuk ki. UltünkCsöpiék konyhájában, vágni lehetett a füstöt, Csöpi már a kilencedik nevet firkálta egy papírra, amikor valakinek kipattant a száján. Megállt a levegő. Egymásra néztünk, és tudtuk, ez az. Ez, és semmi más. így érezhette magát Einstein az emszercénégyzet pillanatában. Jönnek már. Csöpi berúgja az ajtót. Tudja, hogy itt vagyok. Piros foltok vannak a tésztaszínű pofáján. Ez a zöldes-szürkés kifejezéstelen, keseszínű pihékkel keretezett szem most nekem szegeződik. Aztán heves gesztikulá- cióval aziránt érdeklődik, hogy mi a franccal foglalkoztam én a dobszóló alatt? Megrándítom a vállam. Türemkednek be a tinik az ajtón. Beszélgetni akarnak a nagyokkal. Csöpi zavartalanul üvölt. Tényleg van benne valami félelmetes. Egyben bárgyú. Most jön a gázsicsökkentés. A büntetés. Egy pillanatra visszagondolok a rezdülő mellekre, és mosoly mászik szét bennem. Ennyit megért. Két kilót. Ennyiért, ilyen nőt. . . Borda jön be. Tüskés fekete szakálla, és göndör haja van. Lassú mozgású, és hajlott 32
