Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 5. szám - Szöllősi Zoltán: Szabolcsi film (vers) - Ószabó István: Írások, Kürthang fut be mindent (versek)
SZÖLLŐSI ZOLTÁN SZABOLCSI FILM Kelet felől, kelet felé azt a dombot ha megkerüljük elveszünk A filmszalagon majd homokkarcolások, vászonra vetítve kusza csontvázunk Azon a dombon nincsen árnyék fölötte zárt hidrogénnap ragyog és lent néhány roncs akácocska szomjasan habzó szárnyalása: gomblyukakba egy-egy fürt virág Aki onnan visszafordul Dunáig meg sem áll és kezében hiába pohár lázasan egyre tengert kiabál szomját nem oltja semmi Pereg magába pereg, mint homokóra ha lejár, fejre áll hogy meg ne dögöljön szívében a homokszemidő Temető az a domb éjfélre érünk tetejére ahol ki fennvirraszt az álmodik Az alvókat, mint a rádium a holdra sugárzó homok párává szedi szét hogy csontjuk sem marad és reggelre nem emlékszünk arcukra Előttünk ott piroslanak majd a virradat almáskertjei és lesznek ott lányok is A jelenbe le onnan indulunk ÓSZABÓ ISTVÁN KÜRTHANG Írások FUT BE MINDENT Vakírás a sivatag Fodrokat: sor után sort, olvasom szél sorait én Hullámra hullám: tengert, monumentális könyvet lapoz a szél Mit írt nekem s a szélnek mit írtam én? A kürt, seregek élére SOHA halálosan szép, amire vágyott; mint a nap, ha önmaga felé fordul sugara — Azt akarta, hogy körülálljátok Ha kürthang fut be mindent: vezényszó, mely szabad akaratra szólít — Ha borostyánszövedék a várfalakra, ha tüdő gyökérbolyhából fölhangzó fa: kürthang 4
