Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 1. szám - Bistey András: Szibéria melege (dokumentumregény - részlet)
— Engedd el azt a vacak galambot! — mondta végül Urbán is. — Nem lesz nyugtod az öregtől, ha megfőzöd. Erre aztán kihúztam a kabátom ujjából, és elengedtem. Ijedten rebbent el a kezemből, az öreg meg boldog volt, egyre mondogatta, hogy mégis rendes ember vagyok, és vasárnap föltétlenül elvár Urbánnal együtt ebédre. Nem is csapott be. KASZÁLÁS Kitavaszodott, kezdtek kaszálgatni erre is — arra is. A sok férfi odavolt a háborúban, a legtöbb helyen a nők fogták meg a kasza nyelét. Egyszer megálltam egy csinos menyecske előtt. — De jól tudsz kaszálni! — Tudok bizony! De te tudsz-e? — kérdezte incselkedve. — Én nem tudok, mert én eroplán pilóta voltam — mondtam önérzetesen. — De azért add ide a kaszát, megpróbálhatom, hátha mégis sikerül. Ő nem fente a kaszát, hanem reszelte, ha már nem fogott. A rend végén ott volt a reszelő, azzal jól megélesítettem. Még egyszer olyan rendet vágtam, mint ő, és szép egyenesei. Utánam nem haraphatott volna a tehén, de még a birka sem. — Hazudtál te nekem, hiszen jobban tudsz kaszálni, mint én — mondta a menyecske. — Pedig most volt először a kezemben ilyen szerszám. Továbbmentem volna, de kért, hogy maradjak még, igyák meg nála egy kis teát, be van gyújtva a szamovár. Gondoltam, hogy hiszen kaszálgathatnánk meg teázgathatnánk éppen egy kicsit, de akkor eszembe jutott az én kedves Jusztim, akit betegen hagytam otthon négy kis gyermekkel, és elbúcsúztam a menyecskétől, teázzon csak magában. TOLVAJOK Egy reggel őr állt a kapuban, nem engedett ki senkit. A vasutasoknak volt egy lafkájuk az állomás közelében, csak ők vásárolhattak benne. Éjjel feltörték, és elvittek belőle egy csomó holmit. A vasutasok azt hitték, hogy a foglyok között van a tettes, azért állt őr a kapuban. Elhatározták, hogy meglesik a tolvajt. Rosszabb lakatot tettek az ajtóra, de előbb elbújt odabent egy jó markos vasutas, balta volt nála. A többiek a környéken rejtőztek el% Éjszaka jött két ember, leverték a lakatot. Ahogy az első belépett, a vasutas úgy fejbe vágta, hogy azonnal meghalt. A másik menekülni akart, de elfogták. Másnap már nem őrizték a foglyokat. A vasutasok gyűlést tartottak, és elhatározták, hogy összeszedik az orgazdákat is. Kivallatták a tolvajt, és még aznap nyolc embert fogtak el. Estefelé megint gyú'léseztek, hogy mi legyen velük. Először úgy határoztak, hogy a kilenc embert lefektetik a sínre, és rájuk megy a mozdony, de a mozdonyvezetők azt mondták, hogy ilyet nem tesznek, találjanak ki valami mást. Végül behajtották őket a váróterembe. A város felőli ajtót bezárták, s közben kaszával, bottal, ásóval fölfegyverkezett vasutasok elbújtak a közelben. Ekkor beszólt valaki az orgazdáknak, hogy mehetnek haza. Azok a vágányok felé igyekeztek, de a vasutasok előrohantak a rejtekhelyükről, és nagy ordítással mind agyonverték. Vagyis nem mind, mert egy végül is életben maradt. Kijött egy orvos, és kocsira rakatta a hullákat. Közben észrevette, hogy az egyik 18
