Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 4. szám - Kőváry E. Péter: Bozse moj, bozse moj! (elbeszélés)
A nő tovább zöldült. — Honnan tudnak maguk Vecsernyés Andrásról egyáltalán? Legyintett. — Egyébként secko jedno. Amikor az a cikk megjelent... az az ... amit maga úgy lobogtat, Vecsernyés már megkapta a nyakravalóját. A férfi kiejtette kezéből az újságot. — Ez ... ez ... törvénytelen. A nő felállt. — Mert a gyújtogatás az törvényes, ugye? Fölálltak a férfiak is. Egymás szavába vágtak. — Ez képtelenség ... — Ártatlan volt. — Egy ilyen ember ... A nő gúnyosan elmosolyodott. — Ártatlan! Ezt kiabálta ő is, amikor elővezették. Úgy sírt, mint egy taknyos kölök. Hős férfi. Egy szoplyak! Az egyik vendég az aktatáskájába nyúlt. Iratot vett elő. Szó nélkül adta át Sipos Dorottyának. — Mi ez? — A lemondó levele. Csak alá kell írnia. A nő szemei elkerekedtek. Szája tátva maradt. — De elvtársak ... — Elvtársnő maga végzetes hibát követett el. A nő szemében könnyek jelentek meg. — Bűnös volt... a tűz . . . ő ott volt... a titkos írás ... A férfiak vezetője fölcsattant. — Titkos írás! Tudja maga, hogy mit tett egyáltalán?! Vecsernyés András megfejtette a rákos megbetegedések titkát. A tudományos akadémiához benyújtott dolgozata nagy figyelmet keltett. Mi kaptuk feladatul, hogy találjuk meg a szerzőt, hogy informáljuk le, mert tiszteletbeli taggá akarták választani. A férfi felhevült. — Titkos írás! Az évezred felfedezése. A szocializmus magasabbrendűségének bizonyítéka. Ilyet csak nálunk találhattak föl. Alkotó szabad légkörben. Föl tudja ezt maga fogni egyáltalán elvtársnő kérem. A rák nem is betegség, hanem üzenet. Egy távoli bolygó értelmes lényeinek üzenete. Biológiai kommunikáció. Úgyis mondhatnánk, hogy automatikus és távirányítású biológiai letapogató rendszer, amely önmagát szaporítja s szerez közben információkat rólunk. Csak meg kell fejteni ezt a biológiai kódrendszert és máris válaszolhatunk a testvérbolygó kérdéseire. Ez egyet jelent a rák „gyógyításával”. Tetszik ezt érteni? A férfi szélesen gesztikulált. Fél lépéseket tett beszéd közben a nő felé, az lassan hátrált. — Vecsernyés András lehet, hogy már el is jutott a megfejtéshez azóta, amióta a dolgozatát beküldte, mert ugye annak már több, mint négy éve. Csakhát kérem most került rá a sor. Szenzációs, egyszerűen több, mint zseniális. Kifulladt. — Szóval örüljön elvtársnő, hogy ilyen könnyen megúszta. Nagy szerencséje, hogy nem egy proligyerekről van szó. Zsebkendőt vett elő. A homlokát törölgette. — Persze így is hiba volt. Még politikailag is. Nem kellett volna mártírt csinálni Vecsernyés Andrásból. Nekünk ez nem tesz jót. 22
