Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 3. szám - KRÓNIKA - Hoppál Mihály: Fehérlófia - mese és rajzfilm
sárkány rézpalota rézszérű kőszerű lávaszerű Háromfejű Hétfejű sárkány Tizenkétfejű sárkány aranypalota aranyszérű modern város-szerű atomerő (apokaliptikus) ezüstpalota ezüstszérű hadigép-szerű (természet) puskapor (kultúra) adományozó anya Fehérló fa (növény) föld törékeny (arányos) félhomály (odú) egyszemű sörényhaj vagina tej élet hatalmas szakáll száj apa Felhőöreg égigérő fa nagyságú (légköri jelenség) ég eső/villám kozmosz hatalmas világosság egyszemű segítő és ellenfél két személyben Monyók fát elhúzó (felhővé változik) alvilág apró sötétség egyszemű hosszú szakáll phal lösz kard halál Az emberi vonásokkal felruházott állatőstől való származás meséje, a totemisztikus eredet-tudat, a hős csodálatos születése, gyors növekedése, emberfeletti ereje— mind-mind igen szerencsésen kiválasztott, nagy érzelmi töltéssel bíró motívumok, már a film elején. A ló-ősöktől való származás emlékét az Alföldön szinte napjainkig megőrizte a pásztorok táltoshagyománya. Egy Békés megyei táltosról jegyezte le Gunda Béla, hogy: „Az öcsödi táltosnak, Jónás Lajosnak csődör volt az apja. Ezért tudott ló alakjában viaskodni. Minden hetedik évben kellett viaskodásra mennie. Ha hazatért, nagyon fáradt volt, elgyötört, kiverte a hab, mint a sárban húzó igáslovat. Mielőtt megküzdött volna egy fehér csődörrel, hónapszámra aludt és így gyűjtötte az erőt, de álmában is látott, beszélt.” Ebben az elbeszélésben ugyan az apa volt ló, de a fontos inkább az, hogy ez a mitikus gyökerű hiedelem még élt, (vagyis az állathőstől való származás tudata vagy ennek lehetőségként való elismerése a hiedelmek szintjén nem is olyan régen még ismert volt). Ez ad lehetőséget a filmben felhasznált jel/képek megértésére, hiszen azok mélyen a hazai folklórhagyományban gyökereznek. Rátérve egy másik fontos motívumra: a ló és a fa motívumának felhasználására elmondható, hogy újabban a régészeti kutatás a honfoglalás korából mutatta ki e két jelkép együttes használatát. A honfoglaláskori fémművesség emlékein, az ún. hajkarikákon és korongokon együtt szerepel a ló és az életfa-motívum, tehát pogánykori hitvilágunk eleme volt ez a jelképesegyüttes. A pogány lókultusz kétségtelen bizonyítéka a lovastemetkezés is, amely szintén megvolt a magyarságnál, sőt a honfoglalók elődeinél is—éppen abban a kultúrkörben, amely meghatározta őseink életformáját, vagyis asteppén, a lovasnomádok körében. Távolabbi, ázsiai és iráni kultúrák körében ismert volt a fának (világfának) és az ösvénynek (amely az égbe vezet) az azonosítása. Egyes, velünk rokon finnugor népek mitológiájában a világfát (a világ-közép- oszlopát) pedig azonosították a Tejúttal — így válik igazán érthetővé Jankovics film játékának jó néhány csillag-mitológiai utalása. Mint ahogy a hős kötélen való leereszkedése az alsóvilágba lényegében egyenértékű azzal a más variánsokból ismert motívummal, hogy a hős (a kis kanász) megmássza az égigérő fát. Itt a leereszkedés a világfa megmászásának mesei megfordítása, míg ott a három égi rétegben küzdött a hős a királylányokat fogvatartó sárkányokkal, itt a földalatti világban, hol a madár sem jár. A három leány kiszabadítása az alvilági, valójában a tél halotti dermedtségéből, az élet indulását, a tavaszt jelenti a fenti világban, a föld színén. De a nagy tettekért emberfeletti szenvedéseken, küzdelmeken kell keresztülmenni — talán így fogalmazható meg ennek a mesetípusnak (s a filmnek is) az etikai mondanivalója. Jankovics mesekezelése és maga a feldolgozás igen szerencsésnek mondható, mert bár teljesen hűen a meséhez megtartja annak lényeges elemeit, mindig át- meg átszövi a csodás mesei világot a való élet, az emberi gondok, fájdalmak és örömök és örömök képeivel, jeleneteivel. Fehérlófia, a roppant erős Fanyüvő, csodaszülte gyermek (ennyiben mitikus hős), akinek nagyon is ember-asszony-anyja életét-erejét adja fiának, hogy az erősödjön. Az emberi tartalom legalább annyira fontos itt, mint az éteri mitikus üzenet. 93
