Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 3. szám - Zám Tibor: Pokoljárás (Tragikomédia)
alighanem megbuknál az ápolónői vizsgán... (Meglátja a Napóleon konyakos üveget, címkéjével maga felé fordítja.) Fenség, ez a nap felért egy Waterlooi vereséggel. Ha lenne itthon italunk, úgy berúgnánk, mint az albán szamár. (A háttérből Zsolt sajátos nevetése.) ZSOLT: Höhöhö . . . höhöhö. (Bejön a színre.) Hogy rúgott be az albán szamár? JÁKÓ: Ahogy én rúgnék be most, ha volna piám. Nincs nálad valami szíverősítő? ZSOLT: Az nincs, de egy tetanuszinjekció van. JÁKÓ: Azt idd meg te. Ha rólam az van megírva, hogy infarktusban haljak meg, akkor nem kapok vérmérgezést. ZSOLT: (Nézi a tanya falát.) Ez borzasztó munka. JÁKÓ: Ez annál is borzasztóbb munka. ZSOLT: Tudod-e, hogy vannak a világon szakképzett kőművesek? JÁKÓ: És te tudod-e, hogy nincs ötvenezer forintom. Ha volna is annyi pénzem, kőműves akkor sem volna — szezonban. ZSOLT: Az életeddel játszol. JÁKÓ: Valamivel én is játszhatom, nem?! ZSOLT: Mikor mész a kardiológiára? JÁKÓ: Ma. ZSOLT: Miért nem zavarod már el? JÁKÓ: A kardiológusnőt? ZSOLT: A feleségedet, te hülye. Már az elején megmondtam. JÁKÓ: Vagy-vagyot mondtál. ZSOLT: Akkor az látszott jobbnak ... Változnak az idők. JÁKÓ: Nálad mennyivel sáros? ZSOLT: Ezerrel. JÁKÓ: Már az is pénz? ZSOLT: Három gyermekem van. JÁKÓ: (Utánozza Zsolt sajátos nevetését.) Höhöhö ... Ezt korábban is tudtad. (Zsolt menni készül.) JÁKÓ: Mi van Zsályával? ZSOLT: Az elit óvodában lejárt a szerződése. Nem véglegesítették. Azóta kölcsönökből szórakozik, meg a szülei pénzéből. JÁKÓ: Köszönöm a drótot. ZSOLT: Nem hiszem, hogy sokra mégy vele. (Kezet fognak, Zsolt elmegy, visszaszól.) Pár hét múlva kijövök, ha ráérek. JÁKÓ: Ha ráérek, itthon leszek. Ha nem, a kulcsot megtalálod a lábtörlőn. A forralt hideg vizet meg a csatos üvegben. (Ünneplőbe öltözik.) Nincs állása. . . Nincs pénze . . . Tele van adósságokkal . . . Hitele kimerül, és a szülők bukszája kiürül ... Ez öt rossz metszéspontjában bekövetkezik a döntési kényszer. (Felteszi a háromszögletű kalapot, címkéjével maga felé fordítja a konyakos üveget.) Fenség, ha leborotválnám a szakállamat, akár az ikertestvére is lehetnék Önnek. Ha azonban elveszítem a háborút, én nem kapok Szent Ilonát, csak egy sírgödröt a Békefasor hátsó traktusában. És egy kétes értékű vigaszt, hogy FELTÁMADUNK... (Az üveget leteszi egy kecskelábra, a háromszögletű kalapot meg az üvegre. Beszáll a kocsiba, indít, miközben az előtérig gördül, a tanyára függöny ereszkedik. A kardiológusnő már a szokott helyén ül. Feltűnően közelről nézegeti a kardiogramokat és Jákó nyilvántartási kartonját, jákó félszegen ül a szék sarkán.) KARDIOLÓGUSNŐ: Nem tetszik maga nekem. JÁKÓ: Pedig már nem iszom töményét, és a szakállam is megigazítottam. KARDIOLÓGUSNŐ: A kardiogramja nem tetszik. JÁKÓ: Talán rossz a készülékük. KARDIOLÓGUSNŐ: Mennyi sört iszik naponta? JÁKÓ: Változó. Maximum egy fél. KARDIOLÓGUSNŐ: Pohár, korsó, veder, hordó? JÁKÓ: Rekesz. KARDIOLÓGUSNŐ: Az hány üveg? JÁKÓ: Csak tíz. KARDIOLÓGUSNŐ: Tíz?! JÁKÓ: Tíz. KARDIOLÓGUSNŐ: Sörből az nagyon sok. JÁKÓ: Valóban sok. Csak izzad és pisil tőle az ember, de a szomja nem szűnik. KARDIOLÓGUSNŐ: Nem volna szabad innia. JÁKÓ: Tíz napja absztinens vagyok, de ez csak a zsebemnek használ, a szívemnek nem. Ha éjszaka a bal oldalamra fordulok, az mindig heves szívdobogást vált ki. Néha zsibbad a szám és a bal oldalam. KARDIOLÓGUSNŐ: Dohányzik? JÁKÓ: Naponta egy pipát. KARDIOLÓGUSNŐ: A kartonján az áll, hogy nem dohányzik. JÁKÓ: Most már ismét nem. De asztmás rohamaim mégis vannak. KARDIOLÓGUSNŐ: A dohányzás is rizikó- faktor. Ha új tüneteket észlel, azonnal jöjjön be ide vagy a kórházba. De két hét múlva kontroll. (Az orvosnő kimegy.) JÁKÓ: (Nevet.) Én kitágítanám a kört. Az élet a rizikófaktor. Ha az elmúlik, nincs tovább rizikó sem. Érdekes, hogy ilyen alapigazságokra még nem jöttek rá a kardiológusok. (Dörgés, villámlás. A hirtelen kitörő nyári zápor elől jákó sietve ül a kocsijába. A másik oldalról Zsálya fut. Ő is beszáll.) ZSÁLYA: Engedd meg, Jákó, hogy ebben a papírkabinban várjam ki a zivatar végét. A fodrásztól jövök. Nem szeretném, ha a szasszonom szétmosná a zápor. JÁKÓ: Valóban kár volna érte. Jól áll neked a szasszon. Az arcodhoz, a szemedhez. ZSÁLYA: Hátha még látnád a szoknya-nadrágomat! JÁKÓ: Alkalmasint megnézem. ZSÁLYA: Tudod, mit csinálok hozzá? . . . Spárgaszandált! De még nem tudom, hogyan rögzítsem a fejrészt a talphoz. JÁKÓ: A tévé nem a GELKÁ-ban volt, mint múltkor hazudtad, hanem a Bizományi Áruházban. 40
