Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 3. szám - Zám Tibor: Pokoljárás (Tragikomédia)
nak. (Pohár vízért szalad, tablettákat szed össze a gyógyszeres ládikóból.) Tessék ezt mind lenyelni! (Jákó engedelmességet színlel, de amikor Zsálya kiviszi a poharat, a papírkosárba köpi a gyógyszereket. Sóhajt, felveszi a dzsekijét, sapkáját. Legombolyít a hengerről vagy három-négy méternyi W. C. papírt, a zsebébe gyűri.) JÁKÓ: Majd én bezárkózom. Te addig gyújtsál villanyt a lépcsőházban. (Zsálya nem veszi észre, hogy férje csak színleli a beleegyezést, előrejön. Jákó becsapja utána az ajtót és ráfordítja a kulcsot.) ZSÁLYA: Jákó, ez most mi?! JÁKÓ: Régiesen csel vetés, amit újabban átrázás- nak mondanak. ZSÁLYA: Hogy lehetsz ilyen mocskos disznó?! (Jákó kinyitja a levélrés fölötti nézőkét és beletüsz- szent Zsálya képébe.) ZSÁLYA: Te, átok, te istenverése! (Papírzsebkendő után matat.) (Jákó kinyújt egy darab W.C.-papírt, Zsálya dühösen elkapja, kihúz vagy két métert.) JÁKÓ: Üdvözöld nevemben a házigazdát, meg az összegyűlt zenebuzikat, de mentsél ki. Lélekben velük leszek, de testben itthon maradok. Ha a dilinós feleségem nem éri fel ésszel, hogy betegnek ágyban a helye, a társaságban bizonyára lesz egy-két humanista, aki megérti távolmaradásomat. (Hatalmasat tüsszent.) Végeztem, drágám. Te is hazajöhetsz, ha végeztél. (Becsukja a nézőkét.) ZSÁLYA: Akkora szarvakat akasztok rád, hogy nem férsz ki az ajtón! (Elrohan, belerúg jákó kocsijába.) JÁKÓ: (Óvatosan Zsálya után kémlel.) Most, vagy soha! (Jákó hajókoffert hoz be a másik szobából. Félre rúgja a kis asztalt, a kacattömeget kiborítja a szoba közepére. Egy „valamit" felemel.) JÁKÓ: Ez hát a varázserejű bugyi. A piros szíves bugyi. Az ominózus bugyi... Mert volt egy asszonyom, aki imádott bluest hallgatni, de nem szeretett mosni. (A szennyeshalom tetejére ejti az intim ruhadarabot. Sapkája béléséből előkotor egy cetlit: az elvinnivalók listáját. Ahogy csomagol úgy pipálja ki a tételeket.) Ingek, gatyák és más ruhafélék, magnetofon, szalagok, kézikönyvek, Jákó Márton összes művei, két váltás ágynemű, paplan, nagy- és kispárna, okmányok, írástöredékek, biblia, készpénz, betétkönyv, dikó... és az üzenet! Nyúlcipő! (A könyvet a szennyes ruhák tetejére dobja, hangos ovációval felveszi a felesége gázöngyújtóját és felkattintja. Lukács képéhez.) Az a negyedmillió, amit kiduruzsoltál a hiszékenyek zsebéből, Lukács, veled együtt vált semmivé. Könnyűnek találtattál... Most az én megméretésem következik. Szorítsál értem, öregfiú! (Miközben a színpad sötétségbe borul, jákó az öngyújtó fényénél egyre távolodik. Háttérzeneként férfikórus énekel.) „Elmegyek, elmegyek, El is van vágyásom. Véled, kedves feleségem Nincsen maradásom ...” HARMADIK FELVONÁS (A háttérben nagy tanyaház egy része, filagória- szerű kiugróval és vedlett vakolaté fallal. Malterkeverő láda, homokhalom, nylonzsákokban mész. A fal mentén kétszintes állványzat emelkedik. A „mű" meglehetősen ingatag, primitív s munkavégzésre veszélyes. Lerí róla, hogy nem szakember építette. Jákó létrán állva egy vékony keresztlécre rögzíti a fenyőgerendákat, leszáll a létráról, szemléli művét. Zsolt szédeleg be.) ZSOLT: Fél napon át szaggattam a kocsimat a dűnék közt, míg végre idetaláltam. JÁKÓ: Szomorú. Én azt gondoltam, hogy senki emberfia nem talál ide, ha egy hétig bolyong a dűnék közt, akkor se. ZSOLT: A kardiológián tudtam meg a címedet. Határ dűlő 133. JÁKÓ: Tartsd kérlek titokban. Mivel kínálhatlak meg? ZSOLT: Valami jó hideget innék. JÁKÓ: Leghidegebb a kútvíz. Hozzak poharat? ZSOLT: Inkább egy tiszta veder, mint egy mosat- lan pohár. (Zsolt eltűnik. Kútágascsikorgás. Jákó vigyorogva pipára gyújt. Zsolt visszajön.) ZSOLT: Mondd, nem fertőzött a vize ennek a kútnak? JÁKÓ: Nem... Nem nagyon. Két-három napig úgy fosol majd, mint a lakodalmas kutya, de azután rendbe jössz. Forralva iható a víz. ZSOLT: Miért nem úgy adtad? JÁKÓ: Mert hidegen kérted. Amit reggel forraltam, még langyos. (Odanyújtja a vodkásüveget.) Ötvenhat fokos Krepkaja. Legjobb ellenszere a hasmenésnek. Kipróbáltam, bevált. (Zsolt meghúzza az üveget, visszaadná, de Jákó elhárítja.) JÁKÓ: Ma nem iszom. Jelenésem van a kardiológián. ZSOLT: (Szemléli az állványt.) Légtornászmutat- ványok gyakorlására alkalmasabbnak látszik, mint kőművelésre. JÁKÓ: Ez benne a jó. Ha befejezem a vakolást, jelentkezem artistának. ZSOLT: Adod te még alább is! JÁKÓ: Persze, hogy adom. A kéményt felraktam, ezután már egyre lejjebb dolgozom. ZSOLT: Mondtam, hogy eléggé ingadozó a vérnyomásod? JÁKÓ: A folyók vízállása is ingadozik, pedig azt nem mondtad. ZSOLT: Ne játszd az eszed. Jákó. A hirtelen vérnyomásváltozás szédüléssel, eszméletvesztéssel jár. 34
