Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 3. szám - Zám Tibor: Pokoljárás (Tragikomédia)
ZÁM TIBOR POKOLJÁRÁS (TRAGIKOMÉDIA) ELSŐ FELVONÁS A színpad előtere rendeltetése szerint többféle történés színhelye, ezért meghatározhatatlannak kell lennie: de legyen rajta asztal telefonnal, két székkel és fogas. Az előtérben ketten ülnek, Zsálya és veit férje, Jákó. Zsálya ujjai közé merevített cigarettával hajlik előre, nézi Jákót s várja, hogy az tüzet adjon neki. Várakozása hiábavaló. ZSÁLYA: Én téged már csak a temetéseden látlak viszont, ahová a demonstráció lehetősége miatt libegek el. Tüntetni, villogni, mert sápadt arcomhoz jól áll a fekete fátyol, és nem áll rosszul a gyásznép kíváncsisága sem, amely újból és újból felteszi magának a nagy kérdést, hogy mit zabáit ez a jó nő a koporsóban rothadó aszalt szilván? JÁKÓ: így igaz. (Átpöcköli a dobozt az asztal tál- felére.) Elhurcolkodtál a lakásból? ZSÁLYA: Természetesen. JÁKÓ: Akkor tedd ki a kulcsokat, vágd zsebre a lóvét és szelelj el olyan gyorsan, ahogy csak tudsz. ZSÁLYA: (Változatlan nyugalommal pöfékel, kacéran keresztbe rakja a lábát, provokálja Jákót.) Annyira sürgős? JÁKÓ: Nem vagy még eléggé tönkre verve?! ZSÁLYA: Ha te túlélsz még egy győzelmet, én is kibírok még egy vereséget. Nem gondolod? JÁKÓ: Ismerem a perverziódat. Kéjelegsz, ha bántalak, s az jelenti gyönyöröd csúcsát, ha lelkifurdalást okozok magamnak azzal, hogy bántottalak. ZSÁLYA: Mióta megszöktél a családi tűzhelytől ... JÁKÓ: Tűzfészekből! ZSÁLYA:... rájöttem, hogy azért menekültél el, mert végül is te lettél volna a vesztes. Mert kevés volt benned a szufla, különösen azután, hogy az infarktus is földhöz vágott... Papuska, én huszonhárom évvel fiatalabb vagyok nálad, és az álló- képességem rendkívüli. (Jákó meglepetten hallgat, majd helyeslőén bólintgat.) Én mindig hamarabb kihevertem a vereséget, mint te a győzelmet. (Olyan pimaszul fújja Jákó képébe a füstöt, hogy az végül elfogadja a kihívást.) JÁKÓ: Nagyon lecsúszhattál, hogy ilyen bűz- gomolyokat eregetsz. Elképzelni is szörnyű, hogy milyen a tüdőd. Egy jobb ízlésű kutya rá sem nézne, meg se szagolná, undorral hagyná ott, ha eléje vetnék. (Zsálya szemlátomást örül, hogy sikerült volt férjét csatára bírnia.) Az ilyen füstnek rák szaga van. (Jákó egy szál hosszá, barna dohányfóliába töltött cigarettát szár a szája sarkába.) Miért nem óvod tüdődet a St. Moritz ózonjával? (Zsálya rátenyerel a gyufásdobozra,Jákó vár, de nem kéri a dobozt, gyöngyházberakásos gázöngyájtót kotor elő, azzal gyújt rá.) ZSÁLYA: Az az enyém volt, az az enyém. Nekem vetted, add rögtön vissza! JÁKÓ: A tulajdonjogot elismerem, de a haszon- élvezetet megtartom, mert ez öngyújtó sejtelmes fényénél szabadítottam meg szüzességétől egy szüzet kint a tanyámon, a padlóra terített subán. Nem kérheted vissza huszonhárom évvel öregebb barátodtól e kedves tárgyat, amely az ifjúságtól való látványos búcsújára emlékezteti őt. ZSÁLYA: (Jákóhoz vágja a gyufásdobozt.) Köpök az emlékeidre! JÁKÓ: (Homlokára csap.) Mondd, voltál te valaha szűz? ZSÁLYA: Akár voltam, akár nem, házasságunk második felében ki is nőhetett volna a hímenem, mint a lapulevél. JÁKÓ: A veled szembeni impotenciám egy hosz- szan tartó pszichés leépülés következménye volt. Én már nem vagyok ifjonc, nem vagyok gombnyomásra működő kefélőgép. Nálam nem lehet ajtóstul rohanni az ágyba. ZSÁLYA: Engem viszont nem lehet nem kívánni. JÁKÓ: Vettem észre! A huszonkét napig tartó asszonyhűség zsenge lapulevelét a Bárány tanár úr tizenegynéhány centis furdancskája is megrepesz- tette. ZSÁLYA: Te a kollegális kapcsolatot... JÁKÓ: Az információ Bárány tanár úr hitvesétől származik, aki nem utazott el a fejtágítóra, mint azt férjének bemesélte, hanem az albérlő szobájába zárkózott, félretolta kissé a szekrényt és az üvegajtón át végignézte, hogyan realizálódik egy kollegális kapcsolat a családi heverő nyikorgásától kisérve. (Zsálya cigarettával a szájában idegesen turkál a táskájában gyufa után. Jákó udvariasan tüzet ad a gdzöngyájtóval.) Az előjátékkal együtt három percig tartott. Bárány tanár út ismétléssel akarta a kollegális kapcsolatot szorosabbra fűzni, te azonban csalódottan rohantál a Caola-szappanos fürdőszobába, s gyorsan felöltöztél,ami egyáltalán nem jellemző rád, ha a partnerral meg vagy elégedve. ZSÁLYA: Megkínálhatsz egy St. Moritz-cal. JÁKÓ: (Kirakja a dobozt, nyájas, vidám.) Kóstolgasd csak, kedves, (tüzet ad) Bárány tanár úr neje még aznap bejött a szerkesztőségbe, félrehívott és lebüdöskurvázott téged. Én azonban tiltakoztam a „büdös” jelző ellen, vagyis kipártoltalak. Sikerült elérnem, hogy a szigorú minősítést „zöld- szemű”-re enyhítse, ami ellen már nem tiltakozhattam, mert a szemed valóban zöld. * A szerző TÚL A POKLON címmel megjelent kisregényének színpadi változata. 22
