Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 3. szám - Katona Judit: Intézetiek (vers)

HOMOKSZŐNYEG

Hány kék rúgás, a pofon ellen csak zúgolódom telhetetlen, dehát a tengerrel nem áll ki homokszőnyeg bírókra bárki.

ÖNTUDAT

Végre világra jön öntudatod kiabálva: öntudatos csecsemő nem nézi, ki a bába.

NYÁR

Barackmag bércén hangya ül.

KATONA JUDIT

INTÉZETEK

Eret vagdos és megszökik s mert nincs neki, nem ér hazáig.

Mit átölelne mind alaktalan.

Tán jobb a gyermek, hogyha anyja van — a jó cukorba foga belevásik.

Golyót gurít a kisgyerek, messzi mezőkön tócsát gázol.

A kifliholdból jó nagyot harap, de hogyha végképp egyedül marad nem enged képzelt igazából.

Hetediziglen bűnt cipel, törzsszáma van, kenyere, tiszta ágya.

Élőt perel, halottat sérteget, a félszeg csöndben könnye megered s a rácsokat dühöngve, sírva rázza.

21