Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 3. szám - Keresztes Ágnes: Az amulett (vers)
KERESZTES ÁGNES AZ AMULETT S. tíz év után visszaadott nekem egy amulettet. Az amulett körülbelül olyan volt, ahogy az Egri csillagokból tudjuk: nem rajta múlik, hogy használható. Vannak ugyanis olyan csillagok, akik a hitünktől függetlenül fényeskednek csillaghitük szerint, de mi megpróbáljuk leráncigálni jelentésüket egyetlen tenyérbe, egyetlen sors néhány pillanatára — hát ehhez képest ez az amulett tíz évig alaposan működött. S. ugyanis azt mondta, hogy bevált és nagyon köszöni, már nem érheti nagyobb szerencse, így szolgáltatta vissza meghatottan, amitől szörnyen meghatódtam én is. Van tehát valamim, — teljesen mindegy, hogy az micsoda, ami valamiképpen használható, — teljesen mindegy, hogy micsodára — a lényeg a CSODA. Hinnem kellene ebben az amulettben, amiben tíz évig hitt valaki, míg a pénztárcájában hordta magával. Külföldön is járt, de nem lopták el tőle, nem úgy, mint az én tárcámat itthon igazolványostul, zálogcédulástul. Persze, akkor még nem volt amulettem. Sajnos, abban sem vagyok biztos, hogy most már van. Akárhogy nézem: semmiféleképpen nem hasonlít teknősbékára. Eszerint az egri vár sorsa nem rajtam múlik. Hm. Hát az enyém? 6
