Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Katona Imre: Néma népéről éneklő fekete bojtár (Sinka István költészetének népisége)
lenben a hasonló fogalmak nagyobb száma már többet mond; elárulja pl., hogy hova nyúl a költő, ha egy „közönséges” jelenséget —, az előző táblázat valamelyikét — meg akar szépíteni: a hasonló fogalmak köre természetből véve ....................64 esetben tárgyi világból ....................33 esetben állatvilágból 20 esetben elvont fogalom ...................17 esetben egyéb fogalom ...................14 esetben ember 9 esetben Az ember (9) és a természet (64) ellenpólusa világosan mutatja, hogy itt a feladat a szubjektumnak külső képek segítségével való kifejezése, érzékelhetővé tétele. (Maguk a szerteágazó motívumok természetesen Sinka életéből adódó élmények, jelenségek, tárgyak stb.) A hasonló fogalmak között főnéven kívül más (ige vagy melléknév) szinte nincs is; igaz, itt viszont a hangsúlyosabbá vált főnév mellett „segédszerep”-ben legtöbbször ige áll. A hasonlítást Sinka legtöbbször igék segítségével végzi, így formulái meglehetősen dinamikusak; ... úgy izgatott egyszer a szomj, ... reménytelen lelkűk fürdött mint húr a hegedűsöket... szavamban, mint egy nagy folyóban ... (Ördögpille pirosba száll) (Pásztorének) . . . pereltünk, mint a csengő a kocsirúdon . .. (Vitázó juhászok) Ha a Sinka-féle hasonlatokban szereplő sok-sok igét — némi erőltetéssel — a tartalom alapján pozitív és negatív töltésű ellentétpárokra osztjuk, meglepő eredményre jutunk: a kettő majdnem egyenlő számban (pozitív 36, negatív 38) fordul elő, holott a költő borongás világképe alapján sötétebb színfoltot vártunk volna. Igaz, a pozitív igék közé soroltuk azokat is, amelyek csak a szépséget vannak hivatva kifejezni (pereg, suhog, lángol, fürdik, hajlong, leng stb.), de önmagukban semlegesek lennének. A negatív töltésű igék önmagukért beszélnek: (le-) száll (6), eltűnik (4), (le-) hull (3), szétporlik (3), széttörik (3), nyöszörög (3), sír-rí (2) és ilyenek a többiek is. Ezek az ismétlődések nem jelentik a hasonlat mindkét részének szószerinti azonosságát, ellenkezőleg: szállnak mint a fellegek száll a por mint a sors füstoszlopa száll a vadlúd mint lélek a semmibe száll mint illat a virágon stb. eltűnt mint sólyom a felhőben eltűnt mint a csillag eltűnt mint az esőcsepp eltűnik mint a szél stb. A hasonlat szabályosabb szerkezetű és kevésbé képszerű előzménye a párhuzam (pa- ralelizmus). Amilyen gyakori ez a népköltészetben, oly ritka Sin kánál, s ehhez a „ritkuláshoz” a szabadversforma is minden bizonnyal hozzájárult, mert amikor a költő mégis csak alkalmazza, rendszerint szabályossá is teszi verse menetét és szerkezetét: 57
