Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Katona Imre: Néma népéről éneklő fekete bojtár (Sinka István költészetének népisége)
Széles víz a medrét Néznek az erdőre: szélesre kivájja, milyen jó hűvösség! nagyobb bokornak is Néznek a kalászra: nagyobb a virágja. békítő üdvösség. (Istenkeresők mezeje) Titokban volt szeretője, titokban lesz temetője. (Bondár Márta balladája) (Tallózó nénikék) Ezek mind a népköltészet hatását sugallják, de Sinka akkor is szabályos sorokat ír, ha különben töltelékszavakkal vagy más módon kell a párhuzamot megoldania: S ahányat fordul az ásó, Elmúlt hónak, bizony, veszendő a leve: annyit sóhajt a sírásó. elmúlt fának sincsen, nem nő több levele. (Bondár Márta balladája (Mesterek utcája) S/nkónak a párhuzamos szerkesztéstől való tartózkodásából következik a népdalok elején oly gyakori természeti kezdőkép majdnem teljes hiánya lírájában, hacsak a helyszín, az időpont és a név megjelölését nem vesszük ide. A lírikus Sinka azonban inkább él epikai, mint lírai fordulattal, vagyis gyakoribb a konkrét utalás, mint az általános, képszerű indítás; ő később, főként a befejezéskor — tehát éppen fordított helyen és helyzetben — jut el az általánosításig, amely azonban már nem természeti, hanem társadalmi vonatkozású. Egyébként Sinka gyér természeti kezdőképei ugyanúgy népköltészeti jellegűek és rendszerint szabályos szerkezetűek is, mint édestestvérük: a párhuzam. Néhány példa: Decemberbe megjött a hó ... (Amikor a rét kizöldül) Tavasszal a rét kizöidült. .. (Amikor a rét kizöldül) Magossak a béli hegyek, s mindig nagy esőt kéklenek ... (Juhászbojtár nagy esőben) Havas az erdő közepe: Csörög a tölgyfa levele . .. (Megzendül az erdő) Ejti az ég, ejti, ejti a harmatot: szólalj, esti madár, fújjad esti dalod!... (Zsellérek vidéke) Míg népköltészetünkben bizonyos egyenleg,egyensúly van a párhuzamok—ellentétek gyakorisága és egymáshoz viszonyított aránya között, talán a párhuzam lehet mégis valamivel több, addig Sinkánál éppen fordított a helyzet: egyik megoldása sem oiyan gyakori, mint a népköltészetben, de Sinká nál az ellentét a több. (Még így sem éri el a nép- költészeti kedveltséget.) Úgy látszik, ez utóbbi a szabadversekbe jobban beilleszthető és Sinka aktív, dinamikus természetének, valamint végletes és borongós világlátásának is jobban megfelel. A népköltészeti ellentétek a balladában és a dalban egyformán kedveltek, míg azonban a balladaiak végletesek és inkább morális jellegűek, a dalbeliek többsége érzelmi vonatkozású. S/nkdnál epikus-lírai költészetének megfelelően e tekintetben bizonyos egyensúly van: az ellentétek jellege Sinkánál morális: élet-halál él-hal él-eltemet bölcső-koporsó stb. 7 előfordulás érzelmi: sír-nevet öröm-bánat öröm-gyász dalol-sír stb. 7 előfordulás 58
