Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Katona Imre: Néma népéről éneklő fekete bojtár (Sinka István költészetének népisége)
sem az ördög szövetségesei, mint régi boszorkánypereinkben. Költőnk nem említi a boszorkányok megpatkolását és a táncukat sem; angyalok ropják helyettük. A költői hiedelemvilágnak meglepően régies rétegei is vannak, némelyike talán még a természeti népek kultúrhéroszainak (mint amilyen volt a görög Prométheusz is) mítoszaiig vezethető vissza: Sinkánál a megölt pásztor citerája kettéhasad, míg másokból hatalmas nyárfa nő, melyet hollók lepnek el, és a levele időnként vérzik; ismét egy másik testből kinőtt nyárfa időnként sikolyt hallat, ekkor csillag hull le és véres lesz a tej. E babonás történeteket rendszerint balladákban dolgozza fel. S/nkónál ugyanolyan hangsúlyos szerepe van az ótoknak, mint a népéletben, népköltészetben is. (Erre még visszatérek.) Jelentős helye van a vallásos-biblikus vagy a világi (pásztor, cigány- vagy javasasszony, esetleg a kakukk) jóslásnak, álomfejtésnek; a specialisták Sinka szerint ezért néha ellenszolgáltatást is kérnek. Sinka többször is utal rá, hogy saját balsorsát, lázongó, nyugtalan természetét, sőt költői hajlamait is előre megjósolták, s ezt beletörődéssel veszi tudomásul. S/nkónál az ártalom elleni aktív védekezés jóval kevesebb, mint népünknél: toll, bodza, keserűgyökér, ill. nadály és kígyókő (hályogkő) stb. gyógyító szerepét említi. Nála nem a nők, hanem a férfiak mosdanak meg tavaszi hólében, hogy erősek és szerelmesek legyenek. A szerelmi bájital és varázslás S/nkónál némileg részletesebben, talán egy kis költői túlzással kerül bemutatásra; noha magával a szerelemmel keveset foglalkozik: Virágbibe, bolondító, zöld héj, erős gyökér, mitől, ha faszénen főzik, tíízzé válik a vér; keresztúton kell átvinni, az után kell azt meginni ... Bűvnek kell a lány alsója, kivarrt, vadonatúj; s illatos olaj, amibe kilenc méh méze hull; új hálóval fogj hét halat s hord át hét nagy nyárfa alatt!... (Vesszőt táncoltat a sátán) A sokféle elhárítás, védekezés közül Sinka a földre löttyintett első korty vizet, a halott emlékére Körösbe dobott zöld gallyat vagy virágot, a kenyérre rajzolt keresztet és a kísértetek elleni védekezési eljárását említi: Szegény kicsi, póri anyám, emlékszem rá, régen, este a seprűt meg a bibliát a küszöb előtt keresztbe tette, hogy a síri lelkek át ne lépjék, ha péntek éjre jött a szombat... (Jönnek, mert elmúlt az élet) Sinka magát is nevezi sámánnak, a táltosokról egyébként nem tesz említést. Kézbeli botja is varázserejű: gyökeret ver, kivirágzik vagy éppen táncol. (E költői képek mögött bizonyos „valóság” lappang: a néphit szerint a szüzek, tiszták kezében virágozhatott ki a gally: a táltoskocsisok ostorukat hagyták kint őrnek, s míg ők bent a kocsmában mulattak, az ostor addig állandóan magától csapkodott.) Sinka életében a vallás is meghatározó jelentőségű: szorongatott helyzetében hozzá menekül és nem tud beletörődni az élet végleges elmúlásába sem. A Biblián és a zsoltáron kívül azonban szinte semmi mást nem említ; a templom, a papok és a szertartások nála egyáltalán nem szerepelnek. SINKA VERSEI ÉS A NÉPKÖLTÉSZET Sinka István a népköltészetet nem a gyűjteményekből vagy az iskolából ismerte meg, hanem az életben találkozott, ill. élt vele számtalan alkalommal, és a művészetnek e sajátos formája éppoly szerteágazó hatással volt rá, mint egész társadalmi környezete is. 38
