Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Katona Imre: Néma népéről éneklő fekete bojtár (Sinka István költészetének népisége)
Sinka bőven vett át népköltészeti műfajokat, fordulatokat, képeket és egyéb stíluseszközöket is, mégsem önállótlan népdal- vagy balladautánzó, pedig talán mindenki másnál többet épített bele egyéni költészetébe. Sinka népköltészeti alapjainak és a magasabb, költői szférába emelt folklórelemeknek kikeresése nem éppen a legköny- nyebb feladat, bonyolítja a helyzetet, hogy a népi tartalom nem feltétlenül párosul megfelelő formával, jelentkezhet szabadversben is és viszont. Előbb talán a műfaji csoportok számbavétele látszik célszerűnek. Népköltészeti indítékú vagy folklór jellegű verseinek száma 80-nál is több, ezek között az érzelmi-személyi-egyéni dal a kevesebb (24), s félig epikus — félig lírai alkotás a több (57), igazi elbeszélést alig találunk (ilyenféle a Denevérek honfoglalása), sőt a tragikumot is legtöbb esetben moralizálás, társadalmi ítélkezés vagy valami más helyettesíti. A példaképül vett népköltészetben kissé más a helyzet: a lírai dalok száma és aránya messze fölötte van az elbeszélő balladákénak, melyek régi rétegében a konfliktus kiélezett, utóbb már a S/nkóéhoz hasonló moralizálás kezdi helyettesíteni. A Sinka által annyira kedvelt sem lírai, sem epikai műfajok megvannak ugyan a népköltészetben is, de korántsem ilyen nagy arányban. A nép és Sinka költészetének közös jellemzője a bánat, a keserv tematikus dominanciája: a fájdalom, a gyász és egyéb bajok, szerencsétlenségek bővebb költői forrásnak bizonyultak, mint az öröm, a szerencse és az élet napos oldala. A tréfás népballadák száma is jóval kevesebb, mint a komolyaké, tragikusaké, S/nkónál pedig mindössze egyet (Fösvény) találtam. De nála a könnyed hangvételű, folklorisztikus dalok száma sem sokkal több: mindössze három gúnydallal találkoztam. A humor neki sem erős oldala, mint pl. Veres Péternek sem, pedig határozottan volna hozzá érzéke, amint ezt pl. a Gazdag vénlány epedése c. szociális tartalommal telített vénlánycsúfolója is tanúsítja: S nem bánnám, ha összekötve naponta a kútba lökne, vagy a kútágashoz kötne ... (Ez a vers különben régi diákos és lakodalmi hagyományokat folytat.) Sinka alig dalol a szerelemről, legalábbis népdalformában keveset. Társadalmi helyzetéből és egész életmenetéből adódóan, Sinka a népköltészet komor vonulatát vitte tovább, ennek megfelelően válogatta össze példáit és alkotta meg saját önálló verseit. Mindennél meggyőzőbben beszél a tematikus gyakoriság és a műfaji csoportok összesítő táblázata (ez utóbbiak elnevezései népköltészeti és nem irodalmi kategóriák, így csak megközelítik, de nem fedik pontosan Sinka alkotásainakegy-egy műfaji csoportját): Sinka folklór jellegű verseiből siratóballada ...................................... 19 fordul elő, témájuk a halál keserves ............................................ 14 fordul elő, témájuk a bánat egyéb ballada .................................. 10 fordul elő, témájuk a halál betyárballada .................................... 7 fordul elő, témájuk a halál história .............................................. 2 fordul elő, témájuk a baleset virrasztóének .................................... 1 fordul elő, témája a halál siratóének ........................................ 3 fordul elő, témájuk a halál Sinka folklorisztikus lírai dalait is be lehet osztani a megfelelő népköltészeti kategóriákba, így alkalmak (altató, munkadal), foglalkozások (hajcsárének, pásztordal) és egyes élethelyzetek (katonadal, szerelmi dal stb.) szerint, de bármelyik csoportba 39
