Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 2. szám - Én isztenem hová leszünk? (Domokos Pál Péter Válaszol Hajdú D. Dénes kérdéseire)

bírni őket, nem ismertek, nem tudták milyen szándékkal járok köztük. De amikor már megbarátkoztak és attól a pillanattól kezdve, hogy az első énekes megkezdte, tovább már semmi gondom nem volt. Az elhangzott egyszerűbb énekeket fülem és hegedűm segítségével írtam le, a nehezebbeknél pedig fonográfhengert használtam. Az emberi hangon kívül kedvelik a furulyát is, amit ők süvöltőnek hívnak, de gyakorta használt a hegedű és a koboz is. Legutóbbi értesüléseim szerint jelenleg is él még négy dudás, egy Külső-Rekecsinben, három pedig Klézsén. A süvöltő használatáról már Petrás Incze János megemlékezik „Tudósításaiban”, megemlíti: ritka legény, kinek süvöltője nincs, mert ennek hangja igen hatásos a csángó leányokra. Ismerik és éneklik csaknem az összes klasszikus magyar balladát. Igen gazdag és jellemző műfaj a sirató, mely a mai magyar tájakon egyre jobban gyérül. A moldvai magyaroknál máig is szokásban maradt, hogy a koporsóba tett halott fölött a temetés előtti éjszaka közösen virrasztanak. De külön siratási módja van a koporsó temetőbe kísérésének, a sírba- tevésnek, és hazatérve az üresen maradt házban is megsiratják az elhaltat.

Az általam gyűjtött népzenei anyag alapján a magyarlakta területen addig ismert négy zenedialektust egy ötödikkel a Keleti-Kárpátoktól csaknem a Prut folyóig terjedő táj zenedialektusával bővítettem ki. A dalokat Bartók—Kodály, illetve Krohn llmari finn zene- folklór-kutatók rendszere szerint közöltem. Könyvem első kiadásában 65 csángó-magyar népdalt tettem közzé, míg az 1940-es harmadik kiadás már 120 dalt tartalmaz. Ezeket a dallamokat csupa olyan nótafától hallottam, akik soha magyar iskolába nem jártak, őseikkel együtt testi-lelki nyomorban tengődtek, de a magyar nyelvet nem felejtették el. Ajkukról otthon mindig magyarul szállt a dal. A gyűjtött dalok többségét még Siculicidium (1764) előttieknek kell tartanom, mert nagy részüket olyan községekben jegyeztem le, melyeket lakói jóval a madéfalvi veszedelem előtt alapítottak. Kiadás előtt zenei gyűjtésemmel feljöttem Budapestre és megmutattam Bartók Bélának és Kodály Zoltánnak, valamint Szabolcsi Bencének is, akik az anyagot átnézték és tanácsaikkal segítettek. Később 1938-ban nótafáim közül felhoztam Trunkról Szabó Ferencet feleségével, Magda és István nevű gyermekeikkel együtt, valamint Benedek Péter családját és Kászonból Veress Istvánnét. Énekeltek és mesét mondtak a rádióban Bartók Béla és Lajta László jelenlétében; az adást Pátria lemezre vették, ma is meghallgatható a teljes lemezsor. Ezt az anyagot, Bartók Béla kapcsolata a moldvai csángómagyarokkal címmel sajtó alá rendeztem, kiadását az idei Bartók-centenárium alkalmából a Szent István Társulat kiadója tervezi.

— Mi indította első könyvének, a Moldvai magyarságnak a megírására,hogyan talált rá kiadót, mi lett a könyv további sorsa?

— Könyvem megírásának szándékáról, körülményeiről nem lehet az akkori — az első világháború befejezését követő évtizedek — történelmi időszakától elvonatkoztatva beszélni. Ismeretes, hogy a trianoni békeszerződésekbe külön paragrafust iktattak a nemzeti kisebbségek jogairól. Ebben biztosították a nyelvi, vallási és anyanyelvi kultúra szabad gyakorlását. A királyi tőkés-bojár Románia vezetői ennek aláírását először határozottan megtagadták. Végül is a győztes nagyhatalmak nyomására engedni kényszerültek. Aláírták a külön paragrafust, de betartására nem törekedtek, minden módon gátolták. Utam végeztével Csíkszeredába hazatérve úgy éreztem, a Moldvában évszázadok óta élő csángó-magyarok rendkívül értékes zenefolklórkincsének és néprajzi specifikumainak rögzítésén, megmentésén túl, fel kell tárnom szomorú életsorsukat is. Hírt kell adnom a világnak arról a kettős elnyomásról, amit saját szememmel láttam, amit a csángók, bízva bennem, elpanaszoltak. A csángó-magyar ember ugyanúgy szenvedett a tőkés-bojár kizsákmányolástól, mint azonos életmódú román sorstársai, de a csángót még anyanyelve használatától is megfosztották, szinte emberszámba sem

26