Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 12. szám - Tüskés Tibor: Ikertársak (Kodály és Illyés)
A nyelvművelő bizottság ülésein Kodály és Illyés jóformán hetente találkoznak. Az említett rádiónyilatkozatban mondja Illyés: „Nekem megadta a sors azt, hogy közelről láttam Kodály Zoltán nevelői működését. Meg kell mondanom, nem vagyok nagy zeneértő, és voltaképpen Kodály emberi nagyságán át fedeztem föl zenei nagyságát is. Minden íróval megesik az — főleg olyannal, aki a magyar nyelvvel különösen foglalkozik, mint én is —, hogy beválasztják különböző nyelvművelő, szótárkészítő, kiejtésjavító bizottságokba. Ezeket legtöbbünk afféle tiszteletbeli állásoknak tekinti, és hát bizony elhanyagolja azt a nemes munkát, amit ezekben végeznie kellett. Én magam akkor ébredtem rá, hogy milyen fontosak ezek is, amikor a nyelvművelő bizottságban, ahol hét vagy nyolc nyelvész vagy tanár ült hetente össze, hogy a magyar nyelv egy-egy részletproblémáját megtalálja, megtárgyalja — ott találtam mindig Kodály Zoltánt; órákat töltött ezekben a bizottságokban és nemcsak ezekben, hanem másokban is, hogy elmondja ott a véleményét, hogy ott is érvényesítse, a zenén túl is —fontos nevelői akaratát.” ifi ifi ifi Kodályt 1962-ben, születése nyolcvanadik évfordulóján szülővárosa, Kecskemét ünnepi hangversennyel köszönti. Illyés erre az alkalomra írja Bevezetés egy Kodály- hangversenyhez című versét. Kodály a szülőváros ünnepségein Illyés Gyulával együtt vesz részt, s a költemény először Kecskeméten hangzik el, ahogy alcíme mondja: „Az ünnepelt 80. születésnapján a kecskeméti színházban fölolvasta a szerző.” A vers tehát „alkalmi vers”, alkalomra született költemény. A Bartók-vers ikerdarabja, de annak megírásától hét év választja el. A különbség szembeszökő. A Bartók-vers a zeneszerző halála után tíz évre születik egy politikailag-szellemileg légritka térben, a Bartók nevét és művészetét zárlat alatt tartó esztendők után. A Kodály-verset az ünnepelt életében írja, egy konszolidálódó történelmi korszak kezdetén, a cselekvés lehetőségének reményében, a Kodály-életmű hazai és nemzetközi elismerésének a csúcsán. A Bartók-vers a nagy vitatkozó versek, A reformáció genfi emlékműve előtt, a Levél a vízgyűjtőről és a fenyőről, a Ditirambus a nőkhöz társa, a Bevezetés ... „köszöntő” vers: amikor kötetben, a Dőlt vitorlában először megjelenik, hasonló indíttatású versek közé illeszti, a jubiláló Tersánszkyt köszöntő Óda a törvényhozóhoz, a Szabó Lőrinc-szobor alkotóját jellemző Borsos Miklós: Sz. L. szobra és a Bernáth Aurél egy képe alá című versek követik a kötetben. Kecskeméten 1962-ben készül a fénykép — Molnár Edit fölvétele —, amely a zeneszerzőt és a költőt együtt ábrázolja. Kint a szabadban állnak, lombtalan fák alatt. Tél van: Illyésen fülig húzott fekete kucsma, Kodály fejét széles karimájú, alacsony művészkalap födi, mely alól lazán omlik elő ősz haja. Kodály szeme félig hunyva, maga elé néz, befelé tekint. A nála húsz évvel fiatalabb, akkor hatvan éves költő derűsen, arcán a jellegzetes, talányos mosollyal „bizton tekint a zordon tél elé”. Talán tegnap este zajlott a színházban az ünnepély, ahol a költő tolmácsolásában először hangzott el a nevezetes vers. Bevezetés egy Kodály-hangversenyhez AZ ÜNNEPELT 80. SZÜLETÉSNAPJÁN A KECSKEMÉTI SZÍNHÁZBAN FELOLVASTA A SZERZŐ. Föllendül azonnal a karmester-pálca s megzendül — nem a zenekar, hanem ami van körben temető; megzendül ami van (ó s fiatal!) síri mező, 86
