Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 12. szám - Tüskés Tibor: Ikertársak (Kodály és Illyés)

majtényi, mohácsi, muhi mező, anyádért, apádért, esendő hazádért, ami volt sírba és sárba vesző, ami volt hősvértől pirosult gyásztér, egri üszők és drégelyi várfok, onnan tör elő, amit hallani vártok —

e zenekari mélyből árad elő, de nem a jaj,

rosszul vártátok, nem, nem, nem a jaj, hanem az erő,

az erő, az a gyökérmélyű erő, az a múlt-táplálta erő, mely érted száll harcba, jövő: örökös élet.

Ezt, ezt kereste ő és ezt találta, kezében a pálca: vasvessző, mely a temetőt veri a marsalbot, ha szólnak ütegei; ezt rendezi ő, az elszánt, a konok, akinek a sírok üregei dobok, dobok, ezt hozza ő, búval, de hittel is tele, ezzel jön ő,

a hangok s lelkek megváltó mestere.

Karmester, nemcsak ezt a kart vezényled, jól tudod, hanem egy népet, a magyart, villanjon homlokod; akinek hangszekrénye lett vártömlöc, temető s kéz-intésedre égre kelt a poklot-szenvedő; ki jajból sajtoltad a dalt, búból az örömet, vereségből a diadalt — : családod, sereged, éneklő kórusod vagyunk s ki nem dalol, az is tudja már, szívós karnagyunk, mi helyes, mi hamis;

mert egybe álltunk általad s az is, ki nem dalol, érzi a Lét, a Rend szabad összhangját valahol.

Az 54 soros, öt szakaszra tagolt, 13 813 164 sor-megoszlású költemény az inter- punkciót tekintve három mondatból áll. Ha viszont a költemény gondolatmenetét követjük, négy szerkezeti egységet különíthetünk el. A négy rész közül háromban azonos nyelvtani-logikai mondatépítkezési törvény érvényesül: a rövid állítást hosz- szan kifejtett tagadás követi. Az első egységben: „Föllendül... s megzendül — [de] nem ... hanem ...” A másodikban: „árad elő, de nem . .. hanem ...” A negyetekben: „Karmester, nemcsak . .. hanem . . .” Az egész költemény valójában jellemzés, egyet87