Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 12. szám - Az első Kodály-emlékkönyv (Gunda Béla válaszol Sümegi György kérdéseire)
Magyar Általános Biztosító Társaság. A Teleki Pál Tudományos Intézetnél Deér József professzor volt a támogatóm. Sokat köszönhetek Balogh Józsefnek, a Nouvelle de Hongrie szerkesztőjének, aki a Magyar Operabarátok Egyesülete felé egyengette a pénzbeli támogatás útját. A Magyar Nemzeti Banknál Baranyai Lipót azonnal kiutalta a kért összeget. Ma már nem minden esetben emlékezem név szerint azokra a személyekre, akik közvetlen támogatói voltak az ügynek. Hozzájárultak az emlékkönyv költségeihez magánosok is. így a kötet egyik szerzője, Szentjóbi Miklós, aki svájci származású felesége vagyonából adott nem kis összeget. A Kertész-nyomdát bőven ki tudtuk fizetni. A kéziratok nem várt gyorsasággal gyűltek. 1942 szeptemberére már a kéziratok javarésze a rendelkezésemre állt s azokat folyamatosan adtam át a Kertész-nyomdának. Igen nagy gondot okozott a szakkifejezésekkel teli holland, olasz, horvát, török nyelvű kéziratok lefordítása. Ezeknek a tanulmányoknak a magyar nyelvre való átültetését Dincsér Oszkár mesteri módon oldotta meg. A fordítási munkálatok során sok segítséget kaptam Szabolcsi Bencétől és Lajtha Lászlótól. A kötet végén, A szerkesztői megjegyzésben Ön azt említi, hogy egy szlovák és egy török tudós tanulmánya technikai okokból kimaradt. Megjelentek-e ezek később? Voltak-e hasonló sorsú magyar tanulmányok is? Egyáltalán a tervezett és a megjelent kötet között milyen eltérések adódtak? A kötet zárósoraiban valóban azt írtam, hogy a szlovák és az egyik török tudós tanulmánya technikai okokból maradt ki a kötetből. A szlovákiai szerző Zagiba Ferenc volt, későn és túl terjedelmes tanulmányt küldött. Későn érkezett meg egy török folklorista tanulmánya is. A nevére már nem emlékszem. A felkért magyar és külföldi szerzők kiemelkedő tudósai voltak a zenetudománynak. Természetesen gondoltam az induló fiatalokra is. így a Kodály-emlékkönyvben először számol be Csenki Imre és Csenki Sándor a hazai cigányok között végzett népdalgyűjtéséről. Járdányi Pál a magyar népdalgyűjtés új feladatairól szól. A tizenhét külföldi szerző között ott van a francia Schaeffner André, aki, az exotikus zene és a modern nyugat-európai zene közötti kapcsolatokról írt. Igen sok nehézséget okozott Handscin Jacques (Basel) Mennyiség és minőség a zenében című tanulmányának a lefordítása. A szerző kéziratából valami ok miatt hiányzott kb. 15—20 sor. Nagynehezen sikerült Handschinnal telefonösszeköttetésbe lépni s telefonba diktálta le a hiányzó részt. A kötet két német szerzőjét (Danckert Werner és Schneider Marius) úgy választottuk ki, hogy ne a Hitler-barátok közül kerüljenek ki. A holland Kunst Jaap Honnan ered a gong? címen írt tanulmányt s amikor elküldte, megírta, hogy reméli, hitlerista szerzőnek nem lesz tanulmánya a kötetben. A kötet egyik meglepetése volt Schneider Marius tanulmánya az egyiptomi parasztdalokról. A román népzenéről Constantin Brailoiu írt tanulmányt. A húsz magyar szerző között találjuk Veress Sándor, Viski Károly, Szabolcsi Bence, Prahács Margit, Lajtha László, Vargyas Lajos, Kiss Lajos, Rajeczky Benjámin és mások nevét. Legjobb emlékezetem szerint Szabolcsi Bence tanácsára egy magyar szerző tanulmányát hagytam ki a kötetből, akit nem is kértem fel a közreműködésre. A kötetben van egy kedves visszaemlékezés is, amelyben Vikár Béla mondja el erdélyi népzenei gyűjtőútjának emlékeit, Tamás Kata kalotaszegi nótafa budapesti szereplését. Megérdemelné ez az írás, hogy valamelyik irodalmi folyóiratunk újra leközölje. Vikár Béla különben versben köszöntötte a megjelent Kodály-emlékkönyvet. Hogyan reagált az ünnepelt, maga Kodály Zoltán a könyv tervére és a megjelent gyűjteményre? A szerkesztői munka folyamán Kodály Zoltán nem sokat tudott a kötetről. A megjelenés előtt Dincsér Oszkárral felkerestem Kodályt, de a kötet tartalmáról nem beszél51
