Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 12. szám - Móser Zoltán: Villő, villő selemsátor
AGYIGÓ, AGYIGÓ, FASSANG, FASSANG! Mielőtt egy másik—hasonló és az itteni —szokásról szólnánk, a címet magyaráznánk meg, pontosan a farsang szó eredetét és jelentését. Ez mintegy két hónapnyi időszakot jelöl, vízkereszt napjától (január 6.) hamvazószerdáig, ami nagy vígságok, nagy evések-ivások, különböző mulatságok — ezekhez kapcsolódó szokások — időszaka volt. Ahogy a régi rigmus mondja: Az új farsang beköszöntött, Vígan lakjuk a Vízöntőt, Dalra, táncra, maskarára Legyél készen hamarjába, Kiszabták a farsang hosszát, Hamvazóra látod rosszát, Mulassunk hát húshagyóig, Míg farsangunk ki nem űzik. (Vízöntő = Vízöntő hava: 1.20—II. 17. Maga a farsang szó bajor-osztrák jövevényszó: vaschang — néhány helyen, mint látni fogod Zobor- vidéken is így, fassangnak mondják — ez pedig a német Fastnacht = bőjtelőéj szóból, a húshagyókedd — farsang utolsó napjának — nevéből származik. A legtöbb esemény, szokás a farsangi időszak három utolsó napjához, az ún. húshagyóhoz kapcsolódik. Ezeknek a napoknak külön nevük is van: farsangvasárnap (Zoborvidéken sárdóvasárnap, moldvai csángóknál piroskavasárnap), farsanghétfő; húshagyókedd. Ezt követte a hamvazószerda, de ez mára negyvennapi böjt első napja. Ezért írja Csokonai Vitéz Mihály „A Fársáng búcsúzó szavai” c. szép versében a vígságra „Adiő!”-t mondva, a Farsangot űző harangkongásra figyelve és figyelmeztetve: Jaj, siessünk, híveim! Mit érzek? — mi szent szag? iver da? — Jaj! jön — jön a hamvas szerda! Béhamvazza szemeim: Jaj, siessünk, híveim! Zoborvidéken két szokás is kapcsolódik a farsang „farkához”, a végéhez: a sárdózás és a talaljká- zás. Ezért is hívták az utolsó vasárnapot ezen a vidéken sárdóvasárnapnak, az ezt megelőzőt pedig talalaj vasárnapnak. Menyhén az iskolás lánykák — 12 éves korig — jártak talalajkázni, bementek minden házhoz, be a konyhába, s ott egymás vállára téve a kezüket körbe-körbe járva énekeltek, amiért tojást, pár fillért vagy koronát kaptak. Ahol nem adtak semmit — mert „uzsorák”, fösvények voltak — ott hangosan ezt kiabálták rájuk: Görény vigye tyúkotokat, Pocik egye tojástokat! — aztán elszaladtak. A szomszédos Béden pedig az iskolaudvaron gyülekeztek a lánykák, csoportba verődve elindultak a faluban, bementek minden udvarra, ott kört alkottak és elénekelték a talalajkát: „Talalaj, talalaj, Tök Lőrinc! Lángba szökött a kakas, Feldöntötte a vajat, Mivel sütjük a rétest? Kútyi vízzel. Hát a bélest; Pataki vízzel. A gyigó, a gyigó, Fassang! Ifjú asszonyoknak fehér fátyol, Ifjú embereknek hajlós vessző, A gyigó, a gyigó, Fassang! Lányoknak gyöngykoszorú, legényeknek fényes fegyver. A gyigó, a gyigó, Fassang! Öregasszonyoknak hosszú suba, Öregembereknek meleg bunda! A gyigó, a gyigó Fassang!“ 47
