Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 12. szám - Móser Zoltán: Villő, villő selemsátor
A végén, ha kapták a tojást, úgy köszönték meg, hogy leguggoltak majd felugrottak jó magasra, és örömmel kiáltották: — Le a konkoly, fel a búza! Ahol nem adtak, ott a következőt mondták: — Le a búza, fel a konkoly! Pocik egye kovásztokat, Geriny egye tyúkotokat! Egy pillanatra álljunk csak meg, és nézzük meg közelebbről a fenti szöveget. Milyen szépen megrajzolt képpel kívánnak jó és szép házasságot, a fiataloknak: az ifjú asszonynak fehér fátylat, tehát esküvőt, az ifjú embernek hajlós vesszőt, tehát jó feleséget. Milyen messzi párhuzama van e képnek! Finnugor rokonaink, a cseremiszek népdalanyagából való a következő: „Kapu előtt gyöngyvessző, Meghajlítjuk, úgy hagyjuk; Lapu levél szétterül. Letapossuk, úgy hagyjuk; Szemrevaló hamis lányt Eltaszítjuk, úgy hagyjuk; Barnaszemű szép kis lányt Szánra rakjuk, elhozzuk.“ (Képes Géza ford.) NEM VAGY IDEGEN Végezetül röviden térjünk rá a Kodály-műre. A Villő című négyszólamú kórusművében a fenti két szokást, és szokásdalait dolgozta fel Kodály. E két szokás — pogány kori emlékekkel teli —, azonban az egyházi liturgikus naptárnak is két ünnepi vasárnapja. Mindkettő a búcsúzással kapcsolatos: búcsú a farsangtól, jön a szigorú böjt, a virágvasárnap pedig bibliai történetre utal, Jézus bevonulására Jeruzsálembe, ahol elfogják, megkorbácsolják és megfeszítik. Ugyanakkor maga a két szokás valami kedves vidámságot rejt magában: jókívánságoknak, örömöknek, ajándékozásnak a foglalata. Az az érzésem, amikor e kórusművet hallgatom, hogy Kodály lelkében e kettő egymásra vetült, és ez szülte a művet, annak szomorkás és vidám, vagy szomorkásán vidám hangulatát. Mert mit is csinált itt Kodály? Felnagyított két hasonló, de ellentétes előjelű érzést, elvonatkoztatott a szokástól,a helytől, s a két dalt egy misztikus harmóniába fogta össze. Eggyé olvad itt a Kyrie eleison és az Agyigó, a jámbor Gál János háza szinte óriássá növekedik: érezned lehet, hogy ez a te házad is, a szomszédoké is: szinte HAZA méretű nagy ház ez, ahol biztosan és jól érzed magad. Ismerős ház ez, ahol nem vagy idegen. JEGYZET A fenti népdalidézetek nagy részét Ág Tibor, Csáky Károly, Jókai Mária és Olsvai Imre gyűjtéséből és közléseiből vettük. Ezeken kívül az alábbi könyveket használtuk: Bogdán István: Régi magyar mulatságok. Magvető, 1978. — Dömötör Tekla: Naptári ünnepek — népi színjátszás. Akadémiai Kiadó 1979. — Magyar Néprajzi Lexikon 1., 2. Akadémiai Kiadó 1977., 1979. — Kodály Zoltán: A magyar népzene. Zeneműkiadó, 1969. 4. kiadás — Manga János: Zoborvidéki lakodalmas énekek. (Megj.: Emlékkönyv Kodály Zoltán hatvanadik születésnapjára. Bp., 1943.)—: Bálint Sándor: Karácsony, Húsvét, Pünkösd. Szent István Társulat, 1976. — ,,.. édes Hazámnak akartam szolgálni ...” (Összeállította: Domokos Pál Péter) Szent István Társulat, 1979. — Szabolcsi Bence: A magyar zenetörténet kézikönyve. Magyar Kórus, Bp., 1947. — Rajeczky Benjámin vál. zenei írásai. Bp., 1979. 48
