Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 12. szám - Móser Zoltán: Villő, villő selemsátor
/< L w «i J J l'-jiv e H •• TiVr —ja——JC -. *---■ EErJtzJ V v. VJW. ^ >v ^ ^ ‘ “ _-«v.*, u- ~ *“ -^o-. Kó-szijj gaz-da, ké-azijj gaz-da jó ál - do • mást.• jó ál - do-mást A1 - le - lu - ia. a! le- lu- ia, alle Amikor először hallottam a gesztéi Bráth Margittól énekelni a Zörög a kocsi kezdetű dalt, ugyancsak felkaptam a fejem: mi ez? Mert ezt a dalt eddig — Bartók 1912-es beregi gyűjtéséből^— másként ismertem. S ahogy figyeltem tovább,(észre vettem rögtön, hogy lényegesen mást hallok. Úgy éreztem, hogy e menyasszonybúcsúztató dallama valamelyik temetési, halotti búcsúztató dallamához hasonlít. Utóbb kiderült, hogy pontos volt a ráérzésem: A Magyar Népzene Tára vaskos lll./A kötetének jegyzetében olvastam, hogy a fenti dal alapdallama „egy XVII. századi halottbúcsúztató akkor valószínűleg igen népszerű melódiája, amely a halottbúcsúztatás hangulatbeli rokonsága kapcsán lakodalmi szertartásdallá vált nemcsak nálunk, hanem a szlovákoknál is.” Vagy nézd csak ugyanezt a dalt a „vízentúliak”, nyitraegerszegi gyűjtésből. Az első rész a menyhei dallam változata, míg a második rész „egy karácsonyi Mária-balladával mutat kapcsolatot: Csörög a kocsi, csattog az ostor, Jaj, már értem jönnek, Apámtól, anyámtól még el sem búcsúztam, Jaj, már el kell mennem! Elsőbb is tehozzád nyújtom én szavamat, Kedves édesanyám, én búcsúzásomat, Mert te Isten után viselted gondomat. Mostan is sajnálom tőled válásomat. Kedves édes apám, most tehozzád térek, Mert új szállásomra tetőled eltérek, Áldást Istenemtől én tereád kérek, Akit én szívemből szüntelen dicsérek. Kedves iánybarátim, hozzátok fordulok, Ha reátok nézek, szinte megújulok. Nem lesz már veletek többé mulatásom, Mert férjem házában leszen maradásom, Amint férjem fújja, úgy lesz táncolásom, jaj, de hamar elmúlt az én leányságom.” (Gyűjt. Manga János 1937-ben) Ezt — s az előbbi búcsúztatót is — régente a menyasszony énekelte, később a jelenlevő asszonyok, menyecskék és leányok. Még később már csak szóval mondták, aztán a szó is el-elmaradt. De maradjunk még a régi lakodalmi dallamoknál és figyeld csak a menyhei Kostyán Anni néni énekét! Ezt az esküvő előtti vasárnap szokták énekelni; akkor mentek ki az erdőbe téli zöldet szedni, hogy két koszorút kössenek a két násznagynak. Segéllyél, Uram Isten, Ahová mink elindultunk, A hegyre, a völgybe, Rózsáknak erdejibe. Kostyán Anna háza felett, Égi madarak csipognak, Se ezüstért, se aranyért, Csak a szép lány kedvéjért. Kostyán Anna háza előtt, Egy szép kis kert keveredik, Egy szép kis kert keveredik, Abba rózsa nevelkedik. 41
