Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 12. szám - Ittzés Mihály: „…hogy a nép hangja mindig szabadon szólhasson!” (Kodály Zoltán életművének közéletisége)

népi demokrácia Akadémiája nem szorítkozhatok a tiszta tudomány, a specializált szakkutatás művelésére. Foglalkoznia kell a tudományos eredmények népszerűsítésével is. Ezt nem lehet kontárokra és féltudósokra bízni. A legjobbak éppen elég jók rá.”

Ugyanígy a társadalom érdekeként szemlélte a népzenekutatást és az ismeretterjesztést, nemcsak az akadémiai Népzenekutató Csoport vezetőjeként, hanem a Nemzetközi Népzenei Tanács elnökeként is. De a zenepedagógia kérdéseinek felvetésekor, a problémák megoldására tett javaslataiban is, a Zenei Nevelés Nemzetközi Társasága díszelnökeként is az embert, a közösséget, annak szolgálatát tartotta legfontosabb szempontnak.

Az csak természetes, hogy elsősorban saját népe, nemzete felvirágzását óhajtotta, segítette. Szándékolta ezt azonban mindenféle nemzeti elfogultság nélkül. Többek között a nemzetközi népzenei kutatások kapcsán fejtette ki, hogy mily nagy szükség van egymás megismerésére. Abban reménykedett, hogy a népzenekutatók és a zeneművészek munkája a népek közeledését szolgálja. Erről tanúskodik 1946. márciusában a világhírű román zeneszerzőhöz, George Enescuhoz írott levelének egy mondata: „Bárcsak a mi munkánk közelebb hozná azokat az időket, amikor politikai meggondolások nem akadályozzák a művészi kapcsolatokat.” A nemzetköziségről vallott gondolatait egy más alkalommal is éppen Enescu kapcsán, a román zeneművész halálakor fejtette ki. „Két vagy több nép által énekelt dallamok eredetét többnyire igen nehéz megállapítani,” — írta egy Enescu által felhasznált, de magyar nyelvterületen is ismert dalra utalva, majd így folytatta: „ehhez a kérdéshez csak a minden sovinizmustól mentes, elfogulatlan népzenekutatás nyúlhat a siker reményével.” Román pályatársát a „minden kicsinyes sovinizmuson” felülemelkedő zenei és emberi kiválóság példájaként említi. „A népek közti megértést és barátságot csak ilyen lelkű lettel lehet szolgálni.” 1965-ben a Herder-díj Kodálynak is éppen az ilyen lelkűiéiből fakadt munkáját ismerte el.

Nem jelent-e hát ellentmondást Kodály életművében, tevékenységében, a nagy né- metellenesség, a nemzeti öntudat élesztgetése, szinte túlhangsúlyozása és a fent idézettek? Aligha, hisz sohasem a német kultúra értékei ellen kelt ki, hanem csak annak a magyart elnyomó, háttérbe szorító jelenléte, s főként a kultúra, közelebbről zenekultúra értéktelen vadhajtásait ideplántáló kispolgári ízlés ellen szólt.

Zenei — akár zeneszerzői-stilisztikai, akár pedagógiai — reformjait sohasem önmagukban tartotta fontosaknak, hanem nemzeti érdekből. Felismerte már pályája kezdetén, hogy a zeneileg művelt réteg nem elég magyar, ugyanakkor az élő hagyományt megőrző parasztság zeneileg műveletlen. Szájhagyományos kultúrája fölött eljárt az idő, s meg kell ragadni az alkalmat, hogy új zenei kultúraként mindjárt a legjobbat lehet neki adni. Megállapítható volt még egy közbülső réteg is a magyar társadalom zenéhez való viszonyát vizsgálva. Ez pedig a múlt században felvirágzott sekélyes nótairodalom, a kávéházi cizgányzene vélt „tősgyökeres magyarsága” mellett nem akart tudomást venni a magasabb kultúráról, mert idegen; de a népzenéről sem, mert az meg „együgyű paraszti” volta miatt gyanús. Holott „... a magyar népzene nem .osztályművészet’. Ma ugyan már csak a földmíves nép között él, de köze van hozzá az egész magyarságnak. Mint egy nagy gyűjtőmedencébe, ezer év alatt sok patak folyt bele. Nincs a magyarságnak az a rétege, annak egy élménye, hogy ne hagyott volna nyomot benne. Ezért: az egész magyarság lelkének tükre. ... Nálunk még háromszáz éve ugyanaz a dal zenghetett várban és kunyhóban. ... A falu megmentette a tradíció folytonosságát. A mi dolgunk átvenni tőle és tovább ápolni.”

Kezdetben csak friss zeneszerzői inspirációt kerestek nagyjaink a falvak zenéjében és tudományos céllal gyűjtötték. Közben azonban egyre erősebben jelentkeztek a szociális szempontok. 1927-ben a népzene okán írta Kodály: „ .Köznép’, .parasztság'

22