Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 12. szám - Ittzés Mihály: „…hogy a nép hangja mindig szabadon szólhasson!” (Kodály Zoltán életművének közéletisége)
ITTZÉS MIHÁLY „...HOGY A NÉP HANGJA MINDIG SZABADON SZÓLHASSON!" Kodály Zoltán életművének közéletisége Szinte közhelynek hat Kodály Zoltán életművének, sokirányú tevékenységének, alkotóművészetének közéletiségéről, társadalmi vonatkozásairól, népi és nemzeti elkötelezettségéről beszélni. Születésének centenáriumán azért talán mégsem lesz hiábavaló áttekinteni ebből a szempontból is ezt a grandiózus életpályát és életművet. Kodály életműve a szó közvetlen értelmében másfél évtizede lezárult, de bőséges tennivalót jelent az utókor számára a hatalmas és sokrétű szellemi hagyaték gondozása, általa felismert és kijelölt feladatok megvalósítása. Élete, életműve ma már a múlté, de a múlt kincseinek abból a fajtájából való, amelyeket ő oly nagyra becsült és folytatásra méltónak tartott. Az ő életművében is ott munkál „az a múlt táplálta gyökér- mélyü erő, mely érted száll harcba jövő, örökös élet." Alkotóművészete szigorú mércéhez igazodott: „ha nem tudsz mást, mint eldalolni saját fájdalmad s örömed,nincs rád szüksége a világnak, ezért a szent fát félretedd.’’ A személyes vonatkozásokon túl legtöbb művében ott él, munkál a közösség, a társadalom iránti felelősségtudat, némelyek pedig kifejezetten ennek hirdetésére íródtak. Minden tevékenységére rányomta bélyegét az, hogy „nem forradalmakban vett részt, hanem — igazi forradalmár módjára — egy ügyre tette fel egész életét” — ahogy Sárosi Bálint írta róla születésének 90. évfordulóján. Az önként vállalt egy ügy, a nagy cél, amelyet Bartókkal közösen felismertek és vállaltak (akárcsak nemzedékük sok más tagja más formában) „a népből újjászületett, művelt Magyarország” eszményének, ezen belül a nemzeti zenén megújhodott, a teljes népre, nemzetre kiterjesztett magyar zenekultúra megvalósítása volt. Ezért az ügyért vállalt számos esetben, különböző testületekben megbízatást, vezető szerepet is Kodály. A kulturális, a művészeti és tudományos közéletben, hazai és nemzetközi fórumokon vállalt feladatai, tisztségei önmagukban is egész embert kívánóan bizonyították elkötelezettségét. Teljességre törekedve talán szükségtelen s szinte lehetetlen is összegyűjteni, felsorolni mindazokat a testületeket, amelyeknek munkájában részt vett; elegendő néhány fontosabbnak a megemlítése. A magyar zenei élet fellendítését, az új zenei törekvések pártolását szolgálta az Új Magyar Zeneegyesület, melynek 1911-ben Kodály is alapító tagja volt. 1919-ben az Országos Magyar Zeneművészeti Főiskola néven átszervezett Zeneakadémia aligaz- tójává nevezték ki, s ugyanabban az időben egy újonnan alakuló szakmai testületnek, a Zenetanárok Országos Egyesületének alelnökévé választották. (Mindkét posztján Doh- nányi Ernő volt a „főnöke”.) Mint későbbi vallomásaiban, beszédeiben elmondta „csak azért vállalt részt az intézet vezetésében, mert remélte, sikerül általános intézkedéssel megjavítani az alapképzést.” Úgy gondolta, hogy a hibák felismerése csak első dolog, azokat ki is kell javítani, s erre megvolt a koncepciója egy évtizednél hosszabb tanári munkásság alapján s a magyar zenei élet ismeretében. A várt demokratikus változások és a szakmai fejlődés érdekében, a magyar zenekultúra fejlesztéséért vállalta a direktóriumi tagságot. 1946-ban erről így beszélt: „ ... remélhettük, hogy mivel a politikát semmilyen formában nem engedtük be az 20
