Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 12. szám - Kerék Imre: Kodály (vers)
KERÉK IMRE KODÁLY EZ A FÖLD MELYEN ANNYISZOR ez a föld szülte őt nevét zizzenti az akác Kecskemét homokja fölött Csontváry vihar-ménesét pásztorként ő tereli a szeles Hortobágyon át egyetlen intésére zengeni kezd körül a szikes lapály bokrok virágok húrjain remeg sikolt a múlhatatlan fájdalom bölcsőt temetőt és pásztortüzet zenéje hatalmas hullámain délibábként emel rezegtet rügy pattan lomb hull hó zuhog furulyát fújó árva gyermek bánata hangzik téren-időn át madár szárnyában felhajtóerő anyókák ajkán csöndes esti zsoltár a pogány ősidőkből érkező kankalinos réten fonókban lányok legények vad sodrású tánca idézi őt könyveknél hangosabban íme az ő világa íme az ember aki hangokból teljes világot teremtett harmóniát e fájó létezésbe szerkesztett a káoszból rendet íme a példa íme a Prométheuszi merészség lekottázta nekünk halljuk örökké fenyveserdők folyamok szívverését
