Forrás, 1982 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 1. szám - SZEMLE - Für Lajos: Két part között (Simonffy András: Kompország katonái)
SZEMLE KÉT PART KOZOTT (Simonffy András: Kompország katonái) A második világháború iránti érdeklődés — Keleten és Nyugaton — nem csökken, helyenként és időnként egyenesen fokozódik. A túlélő utókor minél alaposabban szeretné megismerni a borzalmak hátterében meghúzódó elvetemült emberi gonoszság természetrajzát. Mások figyelmét a fegyveres ütközetek, a hadászati fordulatok vagy a diplomácia egy-egy ravasz húzása, s a legendássá formált kémtörténetek izgalma köti le jobban. Az érdeklődés szításában azonban akadnak más jellegű mozzanatok is. Tudjuk, hogy a második világháború legnagyobb tétje a népek puszta megmaradása, a nemzetek kollektív léte vagy nemléte volt. Ugyanakkor a háború kimenetele, akárcsak a megelőző nagy háborúké, jóidőre meghatározta a nemzete k-népek jövőjét. Kivételes helyzetekben kivételes értékű döntések születnek. Alapvetően a háború és következményei (békekötések, államhatárok, új szövetségi rendszerek, társadalmi berendezkedések) formálták a pályát, amelyen a földrész századunk második felében mozog. A háború s a háborúhoz kapcsolódó döntések jelölték ki a mi történelmünk útvonalát is. Érthető, ha a nemzeti lét felelős vállalói újra és újra fölteszik a kérdést: hogyan is estek hát velünk — és rajtunk — a történtek! Miért is juthatott, jutott ez a nép ennyire nyomasztó helyzetbe! Miféle erők sodorták és miféle erőtlenség engedte sodortatni az országot? Hogyan taszítódott történelme egyik legmélyebb pontjára a magyarság! Hogyan került két part közé! Miért nem tudta megvetni a lábát az előnyösebb partokon? Ezt keresi, ezt kutatja Simonffy András könyve is. Nem csoda, ha a kollázsregény légköre nyomasztó, valósággal megüli az ember kedélyállapotát. A benne átfogott idő mintha száműzte volna a derűt. Mosolytalan lett a történelem. Olvasása közben átkozódunk, háborgunk, leginkább mégis leverten, majdnem bénultan nézünk a múltunkba, magunkba. Mintha átok kötné gúzsba még a jószándékot is. Erőszak, gyanakvás, tehetetlenség mindenütt. A szereplők, a kortársak mintha vaksötét alag- útban keresnék a kijáratot. Közben kudarcok, börtönök, perek, kivégzőosztagok; gyáva meg- futamodások, reménytelen erőfeszítések. Amikor havonként, óránként kerül sorsdöntő választások elé egy ország, nincsen egyetlen sikeresnek mondható akció, nincs egyetlen sikeres pálya. Valahol, valamely oknál fogva minden elbukik, mindenki elbukott, megbukott. Legfőképpen is a politikusok és a katonák. Azok, akik — most is, mint mindig — lehettek gyávák és meghunyászkodók, bátrak és kemények, törpék és óriások, fizetett zsoldosok és nemzeti hősök, alávalók és megszállottak. Valamiben mégis osztoztak: a két part közé vetett kompország hányatott sorsa felőrölte valamennyit. Simonffy András mondanivalóját a történelmi események négy nagyobb csoportja köré szerkesztette. A 44-es tavaszi megszállás; a 44-es őszi kiugrási kísérlet és a hazai ellenállás; átállás, kalandok a front mögött; a sikertelen 45-ös katonai próbálkozások. Ezek lehetnének talán a főbb témák, ha történészi módra tagolnánk a 32—33 éves Simonffy-Tóth Ernő vezérkari őrnagy pályafutásának egy évbe zsúfolódott sorsdöntő szakaszait. Simonffy András (a fiú) persze, még ha történelmi „panelekből” építkezik is, nem szakmunkát, hanem regényt írt. Töprengéseit az apa, az Apák regényébe szőve, sorsukban a magyarság akkori (mindenkori?) sorskérdéseit faggatja. Simonffy-Tóth Ernő keserves útja, úgy tűnik, tágabban mintha a „zsákutcás magyar történelem” (Bibó I.) útja is lenne. Szerényebb értelmiségi családból tehetsége és szorgalma emelte a vezérkari tisztek kivételezett karába. A német megszállás óráiban katonai ellenállásra próbálja rávenni a Tiszától keletre állomásozó seregek parancsnokait. Harminckét éves volt ekkor. Az erőtlen akció az első lépéseknél megfeneklett. Nem sikerült az októberi kiugrási kísérlet kínálta lehetőségek kiaknázása sem. A kétszeres kudarc s a háború nyilvánvaló csődje szükségképpen vitte, sodorta a szervezkedő ellenállók közé. Rövidesen kivételes megbízatást kap: a Magyar Front három politikusát november 13-án vigye át a fronton egy Gamásza-pusztáról felszálló lopott repülővel. A politikusok azonban lekésték a randevút. Nélkülük volt kénytelen átrepülni a szovjet hadsereghez. Szegeden, Románián át Moszkvába került, ahol a Faraghó vezette magyar fegyverszüneti bizottság tagjai, az átállás helyett csapatait csúfosan cserbenhagyó Dálnoki Miklós Béla és Kéri Kálmán, majd a barátruhában átszökött Vörös János vezérkari főnök társaságában tölt néhány hetet (bridzseznek és kormánylistákat gyártanak!). Decemberben a katonai csoport kommunista emigránsok társaságában, a román király külön- vonatán visszakerül Debrecenbe. Simonffy-Tóth kellemetlenül végződő frontküldetés után — a debreceni kormány honvédelmi minisztériumában — hallatlan energiával lát hozzá az új hadsereg megszervezéséhez. Társaival érthetetlen ellenállásba ütköznek. Intrikák, képtelen vádak alapján csakhamar (már március elején) letartóztatják. Statárium elé állítják. Szerencséje van, a bíróság felmenti. Nem sokkal később Farkas Mihály (akkor még belügyi államtitkár) otromba támadása nyomán előbb népbíróság elé, majd félreállítják. 1946 januárjában katonai állásából fel88
