Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 10. szám - DOKUMENTUM - Szabó Lőrinc: „Melyik szebb?” - Vidám és szomorú versek (közreadja: Tertinszky Edit)
SZABÓ LŐRINC DOKUMENTUM „MELYIK SZEBB?”* VIDÁM ÉS SZOMORÚ VERSEK Hadd kezdjem rögtön a Válasszal. Én tisztelt hölgyeim és uraim, nem tudom megmondani, hogy melyik vers szebb: a szomorú-e vagy a vidám? Igen bonyolultnak, fogósnak látom a rádió mai kérdését. A cím ugyanis rendkívül alkalmas egy finom, nemes, magasrendű vita, egy intellektuális társasjáték elindítására; döntés provokálására azonban nem. Hogyan lehetne a szomorúság különb a jókedvnél? Hogyan lehetne a vidámság nemesebb vagy szebb, mint a bánat? Hangulatot és érzést nem lehet az ellentétével mérni. A vidámság és szomorúság önmagában is túlságosan tág fogalom. Az egyes művekben még saját magukkal sem hasonlíthatók össze; minden szomorú Vers különbözik a többi szomorú verstől, minden jókedvű a többi jókedvűtől. Az ábrázolt helyzetek, a feltűnő tájképek, a bennük jelentkező melléktémák és egyéb mozzanatok olyan szálakat szőhetnek az egyes darabokba, amelyek hiányoznak a másikból, a többiből. Ha mégis különbek, nagyobbak vagy szebbek, akkor a „kémiai” tulajdonságaik miatt azok. Egy- egy jelző vagy ige, egy képzettársítás, egy rejtett gondolatsort megindító zárókép miatt. A versek vidám és szomorú csoportosítása tehát csak valami rugalmas, szinte légnemű keretet ad. Sok tréfa kitelik tőlük. Egy rossz vers, legyen bár mázsás súly a szomorúsága, csak bosszant, sőt megnevettet. Viszont vannak megdöbbentő vidámságok! Ellentétben gondolkozunk, a fehér fogalma a feketét idézi. Jókedv és rosszkedv nem válik el egymástól oly tisztán az életben és a művészetben, mint a szótárban. És ne felejtsünk még valamit. A művészet szomorú helyzetek rajzával sokszor valósággal felmagasztal és boldogít. Miért tapsolunk önfeledten Hamlet szomorúságának és miért tódul látni, hallani, átélni a közönség Elektra őrjöngését? „Mit nekem Hekuba!” — mondjuk Shakespearrel mi is gúnyosan vagy éppen közönyösen, s a következő percben mégis úgy gyönyörködünk az öreg trójai királyné gyászában, mintha boldogság volna ötven gyermekünk halálát siratni! Az ábrázolt örömben és az ábrázolt fájdalomban van valami magasabb közös vonás és hatóelem: a harmónia és a szépség. Harmóniája és szépsége révén mindkettő jólesik, mindkettő gyönyörködtet. Kezdjük a verseket talán egy olyan darabbal, amely maga is érzelemváltozás születéséről, tettenéréséről szól. Miletajaksic szerb költő írta negyven évvel ezelőtt. A hízelgő természet pár soron belül rábeszéli a költőt a hangcserére. A vers címe: Vígabbat! Petőfi is igazolja, hogy érzelmeink mennyire sokhúrúak. Mások és a maga pesszimizmusáról beszél és éppen szomorú tapasztalataival érvel a jókedv mellett. Férfiasán, erősen, haragosan. Költeményének a címe: Világgyűlölet. Az élet sokféle szépsége, a jókedv és a bánat zsongító, édes összhangja szól a következő versünkből. A német Liliencron írta. De ki tudná eldönteni, hogy a Változó és halandó ember számára Vajon Vidám vagy inkább szomorú-e a refrénsor avval a csalogánnyal, amely a folyón túl mindig szól és az élet örök megújulását és egyformaságát jelképezi? A vers címe: Szép júniusok. * Az előadás elhangzott 1942. augusztus 6-án a Magyar Rádióban. írta és elmondta: Szabó Lőrinc; közreműködött Lukács Margit, mint versmondó. 77
