Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 11. szám - MŰHELY - Borisz Perlov: Tatárlaka üzenete (fordította: Bárczy Zoltán)
1. Szovjetszkaja Arheologija. XXIX. 263—265. I. 2. Szovjet Régészet. 1959. XIX. 269—282. I. 3. Kortárs. 1979.12. sz. 1958. I. 4. (Grandpierre K. Endre: Tárih I Üngürüsz4. De administrando Imperio. cap. 38.) A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Győrffy György. 118. I. 5. Zichy István: A magyarság őstörténete és műveltsége a honfoglalásig. I. köt. 5. füzet 67. I. 6. Munkácsi Bernát: ÁKE. (Árja és kaukázusi elemek a finn—magyar nyelvekben.) I. kötet, 1901. Bp. 7. Nomád népek vándorlása Napkelettől Napnyugatig. 1969. 148. I. 8. Bendefy László: Az ismeretlen Juliánusz. 151. I. 9. Bendefy László. i. m. 155. I. 10. Bendefy László, i. m. 156. I. 11. Bendefy László: i. m. 186. I. 26. 12. Lajpanov K. T.: O tjurkszkom élemente v étnogeneze oszetii. 213. I. 13. Bendefy László: i. m. 157—58. I. 14. Történetírás. I. évf. 5—6 szám. 1937.464—481. I. (Bendefy L.: Egykorú kínai kútfők a mongolok 1237—42. évi hadjáratáról. 15. Fehér Mátyás közlése. Spanyolországi beszámoló. 16. Pamjatniki meotszkoj i szarmato-alanszkoj kul’turi Karacsaevo-Cserkeszii. Cserkesszk. 1966. 201. I. 17. A magyar rovásírás eredetéről. MNy. LXXIII. 1977. 3. sz. 303—313. 18. A magyar rovásírás. Bp. 1934. 29. 31. 1. (Magyar Nyelvi. Kézikönyve.) 19. Marquart, Streifzüge 58 (Zichy: Őstört. 70. I.) 20. Pro- kopios. BG. 11. (Ed. Haury). Zichy: Őstört. 70. I. 21. Jordanes: Getica, 5, 37. (Zichy: Őstört: i. m. 70. I.) 22. Faustos Bizand: Az örmények története. (Lukácsy Kristóf: A magyarság őselei és hajdan- kori nevei. II. kötet. 115. I.) 23. Az örmények történetei: II. kötet. 62. fejezet. (Lukácsy: i. m. 106. I.) 24. Zichy: Őstört. 74. I. 25. Szalmási Pál: Keletkutatás. 1974. Movses Kalankatvaci a kaukázusi hunok vallási kultuszáról. 95. I. 26. Szalmási Pál: i. m. 96. I. 27. Vigilia. 1970. 507—515. A vándorló magyarság kapcsolatai a kereszténységgel. Egyéb felhasznált irodalom és források: Hájeren-gállieren bárárán. Venetik. 1926. László Gyula—Rácz István: A nagyszentmiklósi kincs. Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve. XII—XIV. Magyar Nyelv. Tört., Étim. Szótára I—III. Bárczi Géza: A magyar nyelv életrajza. Kéki Béla: Az írás története. Antik Tanulmányok. 1955. II. kötet. Czeglédy Károly: Kaukázusi húnok, kaukázusi avarok. Hrácsjá Ácsárján. Hájeren Ármátákán Bárárán. I—III. kötet. 1977—79. Garibján-Ter-Minászján -Gevorgján: Háj- ruszeren bárárán. Ipolyi Arnold: Magyar Mythológia. László Gyula: A „kettős honfoglalás” (Gyorsuló idő) Dienes István: A honfoglalás kora. Minerva 1970. Kézdy Vásárhelyi Zoltán: A magyarok útja Indiától Pannóniáig. Strabon: Geographica. 11-ik könyv. Bp. Kortárs. 1979. január. Vargyas Lajos: A honfoglaló magyarság hitvilága. Gr. Zichy Jenő: Kaukázusi és középázsiai utazásai. 1879. Ó-Gyallay Besse János kaukázusi tudósításai. Vásáry István. 1971. László Gyula. Népszava. 1974. október 5. Szófejtés és régészet. Koszán Agársák levele. Jereván. 1973. március 14. Jegyzetek BORISZ PERLOV TATÁRLAKA ÜZENETE 1961-ben a tudományos világot régészeti szenzáció híre járta be. A nagy felfedezés körüli zaj nem Egyiptomból vagy Mezopotámiából indult ki. Egy kis román településen, az erdélyi Tatárlakon bukkantak váratlan leletre. Mi hökkentette meg az ókor-tudomány képzett szakembereit? Talán a tudósok olyan gazdag sírleletre bukkantak, mint Tutanchamon sírja? Vagy pedig a korai művészet egy gyöngyszeme tárult fel előttük? Ilyesmiről szó sincs. Az általános felbuzdulást három aprócska agyagtábla váltotta ki. Mivel rejtélyes rajzos jelekkel voltak leírva, erősen emlékeztettek az időszámítás előtti 4. évezred végének sumér képírására (amint ezt már a rendkívüli felfedezés feltárója N. Viasszá román régész is észrevette). A régészekre azonban még egy meglepetés várt. A táblácskák ugyanis, amelyeket megtaláltak, 1000 évvel bizonyultak régebbieknek a suméroknál. Csak sejteni lehet, hogy csaknem 7 ezer évvel ezelőtt a híres ókori keleti civilizációkat jóval megelőzően hogyan bukkant fel ott, ahol ezt egyáltalán nem várták, az emberiség történetének (eddigi) legrégebbi írása. 59
