Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 9. szám - MŰHELY - Gyurácz Ferenc: Veres Péter magyarságszemlélete
„a magyarság az én szememben, de a múlt magyarjai szemében is: a nemes gondolkozás és a nemes magatartás.”— így Veres Péter. De mikor nemes a gondolkozás és a magatartás? Ha a magyarság ügyét szolgálja. S a magyarság ügye— praxis híján a kör hamar bezárul—: nemesnek lenni. Igaz, ezt a már-már groteszk árnyalatú képet föltétlenül módosítja, hogy amikor lehetőség nyílt gyakorlati tevékenységre, Veres Péter mindig előnyben részesítette azt az elmélettel szemben. 1943-tól kezdve látja a munkásság-vezette forradalom közeli lehetőségét, és — fönntartva elméleti különállását— igenli azt, 1945-től pedig tevékeny részt vállal a demokratikus forradalomban. Szemléleti evidenciája, a helyes sorrend elve így érvényesül. A sorrend mindig az élet legalapvetőbb— vegetatív, materiális — igényeinek kielégítésében kezdődik,s ha a világtörténelmi horizont olyan borús — mint a 30-as- 40-es évek fordulóján —, hogy e kérdések megoldására nem tűnnek, föl lehetőségek, akkor jön a taktika és a magyarság-problematika transzcendálása. Szükségképpen és progresszíven, avagy sem, e helyt nem boncolgatjuk, de hogy a helyzettel adekvátan, az kétségtelen. Kulin Ferencnek a turanizmusról írott sorai Veres Péter távlatvesztésére is érvényesek: . a két világháború közötti kispolgári és értelmiségi rétegekben nem azért hódít a turánizmus beteg eszméje, mert a volt uralkodó osztály ennek segítségével igyekszik visszaszerezni pozícióit, hanem azért, mert o magyar társadalom mindegyik rétege elveszítette politikai szuverenitását, s ily módon — realizálható eszmék hiányában— csak a nemzeti miszticizmus volt képes dinamizálni az önmaga távlatait kereső individuumot.” (Én emeltem ki.— Gy. F.) Veres Péter nem ment messzebbre ezen az úton, mint ameddig a kilátástalanság sodorta. Soha nem ejt szót a magyarság különféle „hivatásairól”, nem állítja, hogy a magyarság különb volna más etnikumoknál. Egyik könyvének Adytól vett címét: Mit ér az ember, ha magyar? — végül is így válaszolja meg: „Annyit, amennyit megvalósít önmagából. Annyit, amennyit becsületben, bátorságban, okosságban, emberségben adni tud a világnak.” S így a magyar szemlélet tulajdonképpen szociális szemlélet: „Nem »kismagyar« vagy »nagymagyar« szemléletre, hanem egészséges, arányos, magyar szemléletre van szükségünk. S ez ma csak dolgozóinkban, de főleg a parasztjainkban van meg. Ők nem forralnak világbirodalmi vágyakat, ők szeretnék, ha ez a föld és ez az ország végre már csakugyan az övék lenne.” A jelleg Veres Péter szerint magában foglalja a kultúra és a vér ősiségét. A kultúra „egy-egy nép magatartás- és viselkedésformája a természettel és a társadalommal szemben.” Kultúrát teremteni tehát csak közösség képes, s annál inkább, minél inkább biztosított tagjai számára a „biológiai egészség, a párválasztó ízlés és a fajfenntartó ösztön szabad működése”. Az ilyen jellegű megjegyzések és egy olyan, új „népiség- tudomány” megteremtésére vonatkozó kívánalma, amely a népéletet az etnográfiánál komplexebben és életszerűbben Vizsgálja, öregkori „társadalomélettani” jegyzeteit vetíti előre, amelyekben az ember mint vegetatív tenyészet és mint társadalmi és történeti lény egyszerre szerepel. E rendkívül előremutató szemlélet előzményei — bármilyen furcsa — elsősorban Veres Péter faji eszméjében találhatók meg. 2. (Faj) Akik mentegetni próbálták Veres Pétert, azt állították, hogy a „faj” csak terminológiailag van jelen írásaiban. Valójában Veres faj-fogalma nem azonos a „nép"- pel, a ,,nemzet”-tel és a „magyarság”-gal sem. Az „igazi magyarság” biológiai szemléletének felel meg. Más elemeket is tartalmaz, de ez adja sajátosságát. A magyar faj a magyarság „biológiai fundamentuma”, „tisztára biológiai fogalom”, s mint ilyen, az örök magyar jelleg alkotóeleme, s szintén a parasztságban, leginkább pedig a tiszántúli szegényparasztságban és egyes dunántúli és felvidéki népszigetek népében őrződött meg. Másutt az derül ki, hogy mégsem tisztára biológiai meghatározottságú a magyar faj, sőt, hordozói, a parasztok vérkeveredés nélkül is elveszthetik fajiságukat. Az Alföld 63
