Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Kertész Erzsébet - Kertész Péter: R. Misi hazatalál...

nak álláspontjára, miszerint „a gyermek normális körülmények között nevelhető, a szülőkért felelősséget vállalni azonban nem tudnak”. Nem is kell, mondhatná bárki, ha egyszer önálló életvitelűek s nincsenek korlátozva cselekvésükben. Vállaljanak ők maguk felelősséget önmagukért, cselekedeteikért. Csak úgy, mint minden más állam­polgár, aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy maga nevelheti a gyermekét. Megkerestük az intézet igazgatóját, aki kijelentette, hogy soha nem látta R.-ékat, így nem is mondhatott róluk ilyesmit. „A szülők lakásán lefolytatott környezettanulmány során megállapítást nyert, hogy a lakás kevésbé elhanyagolt, mint az állami gondozás elrendelésekor (amikor, mint tudjuk, nem tudott bemenni a védőnő), azóta a szülők néhány bútordarabot is be­szereztek, de a tüzelő és a kukák tárolása most is a lakásban történik, a lakás nedves, dohos (csak a KÖJÁL szerint száraz). Ezen megállapításokat erősítette meg az eü. védő­nő is, aki a gyermek testi és szellemi fejlődését a szülők környezetében nem látja biz­tosítottnak.” Ám a fordulat még csak ezután jött az elutasításban. „Az eljárás során megállapítást nyert, hogy a Járásbíróság a szülőket rosszhiszemű jogcímnélküli lakáshasználóknak minősítette, akik elhelyezésükről maguk kötelesek gondoskodni, szükséglakásban, albérletben, ágybérletben, munkásszálláson is elhelyezhetők.” A bírósági ítéletet valamikor 1977-ben hirdették ki, a citált határozat pedig 1979. július 3-án fogalmazódott. Hivatkozhatott volna dr. T. Tiborné erre a kompromittáló tényre korábban is, csak éppen most lett rá szükség. Hadd ne térjünk ki ennek a lakás­históriának a részletezésére, legyen elég annyi, hogy ugyanaz az igazgatási osztály osztja a lakásokat is a városban, mint amelyik a fenti határozatot hozta. Vagyis, ha csakugyan azon vannak, hogy márpedig megoldják, pontot tesznek ennek az ügynek a végére, akkor kerítettek volna lakást R.-éknak. Olyan lakást, ahol nem rosszhisze­műen élnek, ahol van külön WC, fáskamra és nem nedvesek a falak. Sz.-én az elmúlt két ötéves tervidőszakban legalább ezer új lakást adtak át — javarészt nem idevaló­siaknak. Ez a kudarc végleg letörte R.-ékat, olyannyira, hogy bénultságukban még fellebbezni is elfeledkeztek időben. Ki is használta dr. T.-né adminisztratív fegyelmezetlenségüket s 1979. július 31-én levélben értesítette őket arról, hogy „határozata jogerőre emelke­dett, mivel fellebbezés ellene nem érkezett”. Az történt, hogy a „néger” nyaralt a gyermekeivel s így később adták postára a Megyei Tanács igazgatási osztályára az újabb apellátát. A városi gyámhatóságtól pedig ezúttal sem kopogtatott be senki a fő­téri bérelt lakásba, hogy segíthetne-e a határozat megfellebbezésében. A megye— méltányosságból— nem vett tudomást a késedelemről, a beadványt fellebbezésként bírálta el. De úgy ám, hogy nem volt abban semmi köszönet. Dr. Á. Zoltán, aki már korábban amondó volt, hogy „amennyiben a gyerek egészséges, mi hatályon kívül helyeztük volna az I. fokú határozatot”, időközben megfeledkezett erről. „Az állami gondozásba vételt követően— írta— a kiskorú gyermeken a műté­tet végrehajtották. Ettől az időponttól még olyan rövid idő telt el, ami egymagában nem lehet elegendő a kiskorú állami gondozása megszüntetéséhez. A kiskorú felügye­letre, ápolásra szorul. Előreláthatóan 4 éves kora után újabb műtétet kell végrehaj­tani.” írta ezt a megyei gyámügyi hatóság első embere 1979. augusztus 14-én, alighanem tiszta lelkiismerettel, öt hónappal a sikeres műtét után, annak ismeretében, hogy a kezelőorvos kijelentette: a gyermek táplálása kockázatmentes, bármikor hazavihe- tik. Türelem tehát, két és fél év múlva éppen négy éves lesz a kis Misi, akkor sort kerí­tenek az újabb száj pad műtét re s azután esetleg ... Ha marad még szufla, kitartás 38

Next

/
Oldalképek
Tartalom