Forrás, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Kertész Erzsébet - Kertész Péter: R. Misi hazatalál...
veszem. A szülőknek a gyerekkel való érintkezési jogát nem korlátozom, azzal azonban csak az intézet rendjének megfelelően élhetnek. Az állami gondozás tartama alatt a szülői felügyelet szünetel, kiskorú törvényes képviseleti joga az intézet igazgatóját, mint intézeti gyámot illeti meg. Figyelmeztetem a szülőket, hogy kötelesek gyermekük felől rendszeresen érdeklődni, fejlődését figyelemmel kísérni, mert amennyiben gyermekük felől önhibájukból legalább egy éven keresztül nem érdeklődnek, vele a kapcsolatot nem tartják, a kiskorú megkérdezésük nélkül is örökbe adható. A kiskorú után gondozási díjat külön határozattal, a szülők kereseti igazolásának beszerzése után állapítok meg. Ezen határozat azonnal végrehajtható, de ellene az érdekeltek a kézhezvételtől számított 15 napon belül a Megyei Tanács VB osztályához címzett illetékmentes fellebbezéssel élhetnek.” Részletek az indoklásból: „Az ismételten lefolytatott környezettanulmánya során az eü. védőnő megállapította, hogy a csecsemő otthoni gondozását nem látja biztosítottnak, az állami gondozásba vételt indokoltnak tartja, a csecsemőért nem tud felelősséget vállalni. A szülőkkel megfelelő kapcsolat kialakítása nem lehetséges, Az Idegbeteggondozó Intézet szakvéleménye szerint az apa 1 gyp. osztályt végzett, diktálásra betűket ír, szavakat hibásan, mondatokat nem tud leírni. Olvasni is csak szavakat, szótagokat tud. Számolási alapműveleteket nem tud elvégezni. Az anya hat osztályt végzett el.Az apa a szellemi fogyatékosság középsúlyos fokának enyheformájú intelligenciaszintjén van, az anya a szellemi fogyatékosság enyhe szintjén van, de a gyermek iránti erős érzelmi kötődés képessé teheti őket a gyermek nevelésére fokozott védőnői segítség és felügyelet mellett. Fentiekre tekintettel megállapítottam, hogy kiskorú értelmi fejlődésének biztosítását a szülők személye nem garantálja, de a kiskorú testi fejlődésének biztosítása, ápolása, gondozása is bizonytalan, ezért az 1/1974. (VI. 27.) OM. rendelet 103. § (1) bekezdés a) pontja alapján a kiskorú állami gondozásba vételét rendelem el.” Kelt: 1978. június 6-án. Aláírás: T. Tiborné főelőadó. Nem esett hát csorba a mundér becsületén. A határozat a KÖJÁL jelentését annyira figyelmen kívül hagyja, hogy említést sem tesz róla. Hasonlóan semmibe Veszi a határozat az ideggyógyász szakvéleményét is, amely pedig egyértelműen kimondja, hogy „a gyermek iránti erős érzelmi kötődés képessé teheti a szülőket a gyermek nevelésére”. Csak éppen meg kellene próbálniuk. T.-né azonban ezt sem tartotta eléggé meggyőzőnek. Viszont az indoklásba beleírta szóról szóra mindazt, amit korábban — orvosi titok lévén — sem a főnöke, sem az ideggyógyász főorvos nem közölt velünk. Holott az orvosi titoktartás kötelezettsége jelen esetben leginkább R.-ékra vonatkozott. A határozatot követően sikerült kerekasztal-beszélgetésre invitálni a gyámügyi főelőadót, felettesét, az igazgatási osztályvezetőt s a velük azonos véleményen lévő nevelési tanácsadó vezetőjét. A három asszony egyhangúan kijelentette, hogy lelkiismeretes döntés született— A GYERMEK ÉRDEKÉBEN. A gyermeket ugyan egyikőjük sem látta — még a védőnő sem —, ez azonban nem gátolja őket abban, hogy érdekeit a legmesszebbmenőkig képviseljék. Kérdeztük, van-e tudomásuk arról, hogy a kis Misi farkastorokkal született. Csak néztek, mint a moziban. Vagyis éppen arról nem tudtak semmit, ami alapján csakugyan lett volna létjogosultsága a biztonságosabb felügyeletnek. Jóllehet a farkastorkú újszülöttek nem kerülnek automatikusan állami gondozásba— csak ha a szülők átmenetileg ezt kérik. R.-ék június 23-án megfellebbezték a határozatot. Hivatkoztak a KÖJÁL, az ideg- gyógyász véleményére, dr. O. Andorra s arra, hogy „segítséget sem a gyámhatóságtól, sem az egészségügyi osztálytól nem kaptak, s a kisfiú anyakönyvi kivonatát is csak nagykésve tudták megszerezni”. Megemlítették, hogy R. István két rendes osztályt 34
